Aki (mint e sorok írója) arra szocializálódott, hogy az iparművészet leginkább egyedinek látszó tárgyak sorozatgyártását jelenti, az visszamenőleg is biztosan megérti, miért próbálták visszaperelni a fogalom igazi jelentését fiatal képzőművészek a hetvenes évek közepén a kézművesség és használhatóság, a praktikum és szépség együttes eszméjének jegyében. Bán Mariann, Horváth Márton, Pérely Zsuzsa, Péter Vladimir, Szilasi Anna és Szilágyi Júlia más-más anyaggal, más formavilággal hoz létre olyan tárgyakat, amelyek nem múzeumba és nem újgazdag, trendi lakásokba valók, bár mindkét helyen megállnák a helyüket. Nem pusztán képzőművészeti alkotások, és nem is pusztán a dizájn termékei, hanem...
Hanem a falon egy méretes ördög, "kezében" vasvilla, kockás nadrágot hord, és még lila szárnyai is vannak. Péter Vladimir alkotását a jobblétre(?) szenderült New York Kávéházból mentették meg kissé romos állapotban, hogy felújítva új otthont keressen magának. Egy posztamensen kerek idomú rézoroszlán - az állat és idomai szinte védjegyei Péter Vladimir munkásságának -, melynek rokonai a Centrál Kávéházban laknak. Ugyancsak ő készítette a galéria kirakatában álló két szárnyas angyalt, "talált" talapzatuk régi porcelán és üveg. Ahogy régi talált tárgy az az öntöttvas edény is, amely ügyes kétlyukú tetőt kapott - dundi kisoroszlánnal, persze.
A kiállítás címe Akkor és most; a csoport tagjainak régebbi és új műveire utal. A kettő közti néhány évtizedben a csoport mint csoport szünetelt - tagjai külön járták saját útjukat; Szilasi Anna 2003-ban meghalt, ezen a tárlaton egy tarisznyaszerű zsákja a megboldogult hippikorszakot idézi...
Horváth Márton színes üvegei közül egyik-másik váza fölfelé keskenyedő formája szinte archaikusnak látszik ma, de a gömbforma mintha örök lenne: van köztük egyszínű, önmagában mintás, némelyiken a kusza vonalak szabad asszociációra biztatnak. S ha "baleset" történik a vázával, még mindig készülhet mutatós medál a romokból... Mellettük lapos, kerek, színes gyöngyök, gyöngysorok; irizáló felületükön a fény is játszik.
Pérely Zsuzsa gobelinjei közül a kockás ruhás két angyalt ábrázoló még a nyolcvanas évekből való - mellettük a "Három nővér" a "most" terméke: mintha elmosódna a három légies alak, néznek kifelé, oldalra a képből. A lépcsőfordulóban pedig egy egészen friss mű: Eredeti kópia a címe, egy férfi és egy nő barnás és nyers színű portréja.
Szilágyi Júlia textilből készült életfája az "akkor" korszakából való: festett zöld levelek indáznak, és köztük néhány finoman hímzett "betét", a két technika szinte felesel egymással, miközben egymásra mutat. Újabb műveit "zárdamunkáknak" nevezi: kis zárt térben, keretben, óratokban apró enteriőrök, jelenetek láthatók, papírból, finom anyagból, régi képek, mai kombinációban. Rousseau macskája a réten - alig látszik a magas fű közt, de éppen ránk néz...
Az ízlésesen rendezett, egyszerre gazdag és szellős tárlaton két egymás melletti vitrint kaptak Bán Mariann munkái: az egyikben a régebbiek, a másikban az újabbak. A porcelánszerű kerámiák használatra valók: kis dobozok, melyeknek minden millimétere gondosan megmunkált. Az egyiknek még az alján is elnyúlik lustán egy macska - ez pedig Bán Mariann "védjegye" -, és persze az aprócska fiókok belsejében is akad látnivaló. Van itt persely, tömzsi kis figura; szappantartó, fűszertartó - minden gomb, láb, fogantyú külön kis műremek. Kék, szürkés, fekete, barna színekben pompáznak a tárgyak - az egyik doboz tetején egy pár fekszik, benne macska heverész...
Egy rokkán síparzenál lóg, mint gyümölcs a fán: szárnyas szív, kisember, és persze itt is macska - ez bizony fogyóeszköz, ha megveszik, pótolni kell és lehet.
Miközben nyugodtan el lehet - sőt kell - veszni a részletekben, mégiscsak megszületik egy összbenyomás: a tárgyművészet bizony valami más, és lehetne élni úgy is, hogy ilyen tárgyak vesznek körül bennünket. Egyszer majd.
