A nyolcévszázados múltra visszatekintő karmelita rend női ágát 1452-ben alapította Boldog Soreth János. Magyarországon elsőként a Sopronbánfalván telepedtek meg 1891-ben a karmelita apácák és rövidesen virágzóvá tették a középkori eredetű pálos kolostort.
Működésüknek éppen 1950-ben vetett véget a nálunk is végigsöprő sztálini diktatúra, és miként az összes hazai szerzetes rendet, ezt is feloszlatták és szétszórták a nagyvilágban. Talán éppen a drámai napokra és saját sérelmeire is gondolva festette meg még ugyanabban az évben, a restaurálásra szoruló templom falára Sztálin képében az Ördögöt egy Felvidékről áttelepített művész, Básti Zoltán.
"Annyi bizonyos, nagyon bátor ember volt - mondta Németh Attila, a hegyi templom plébánosa. Abban az időben valószínűleg kötél járt volna egy ilyen cselekményért." Hiszen magában a Szovjetunióban is akadtak olyan költők és írók, akiket Sztálinról írt egyetlen gúnyversért kivégeztek vagy évekre száműztek Szibériába. A felvidéki festő titkát csak nagyon kevesen ismerhették. Köztük lehetett természetesen a munkálatokat megrendelő akkori plébános, Nagy István is.
Ráadásul a művész ravaszul álcázta alakjait: több más, szintén a falakon látható allegorikus jelenetben falubeli honfitársainak arcát örökítette meg. A démoni fejre pedig, annak rendje és módja szerint, szarvakat illesztett, de a haragtól eltorzult mimika ellenére is jól kivehetők a néhai szovjet diktátor jellegzetes arcvonásai. Igazából csak a rendszerváltás utáni időkben kezdett közszájon forogni, hogy kinek is a portréját festette meg Básti Zoltán.
A soproni karmelita apácák is csak a száműzetés évei után tudhattak meg többet a különös freskóról. Többségük nem sokkal élte túl a diktátor halálát. Az utolsó sopronbánfalvi sarutlan karmelita nővér két évvel ezelőtt halt meg az ausztriai Mayerlingben. A Sztálint ábrázoló freskóra azonban évről évre egyre többen kíváncsiak.
