Az organikus építészet első példájának számító Red House Philip Webbnek, a XIX. század kísérletező építészének első háza volt. A megbízást barátjától, William Morris művésztől, szocialista gondolkodótól, az Arts and Crafts mozgalom elindítójától kapta, aki családja számára egy igazi otthont, művészbarátainak pedig egy alkotóteret akart létrehozni.
A jellegzetes, összetéveszthetetlen vörös tégla használata - egy korban, amikor a lakóházakat még vakolták - vízválasztónak bizonyult, mert szimbólumává vált annak a törekvésnek, hogy feltámasszák a régi Anglia romantikus képét, felhasználva ehhez a magas Tudor-stílusú kéményeket, aszimmetrikus kompozíciókat és a gótika elemeit. Webb eklektikus stíluskeveréssel kísérletezett, hogy egy hatásos, új formanyelvvel állhasson elő.
Az iparosítás ellenpontjaként létrejött Arts and Crafts mozgalom fő irányelve volt, hogy megidézze az építészetben a középkort és a kommunális közösségek lelkületét. A Red House gyakorlati funkcionalizmusa irányította az 1930-as évek építészeit, ahogyan Morris szocialista eszméi az önellátó, együtt élő művészközösségeket.
Morris politikai és tervezési elveit az az öt év határozta meg, amelyet a "vörös házban" töltött 1860-tól 1865-ig, amikor anyagi okokból fel kellett adnia otthonát. A ház akkor vidéki környezetben állt a kenti Bexleyheath-ben, amelyet mára bekebelezett London. A kerttel körülvett épületet ma fal védi a brit főváros külvárosában található lakónegyedben. A ház L-alaprajzú, központi része a hall, ahonnan lépcső vezet fölfelé. Az ablakok elhelyezését a fényviszonyoknak megfelelő praktikus szempontok vezették, nem pedig a szimmetria elve. A személyzet igényei szerint még egy ablakot kapott a konyha, ami újdonságnak számított abban az időben.
A National Trust műemlékvédelmi szervezet 2003-ban vásárolta meg az építészettörténeti jelentőségű épületet, s kutatásokat is végzett, hogy a "vörös házat" olyan tárgyakkal népesítse be, amelyeket 150 évvel ezelőtt használtak az ott lakók. Nemzetközi kapcsolatokat is bevonva múzeumokat és magángyűjteményeket kerestek meg, hogy megvásárolhassanak vagy kölcsönözzenek olyan bútorokat, szöveteket, szőnyegeket, zeneszerszámokat, amelyeket maga Morris is használt a híres házban töltött öt év alatt.
Morrist ma elsősorban mint preraffaelita alkotót ismeri a művészettörténet, hiszen egyik legkiválóbb képviselőjük és elméletírójuk volt. Foglalkozott üvegfestéssel, illusztrációk készítésével, könyvkötéssel, költészettel. Művészete nagy hatással volt az angol szecesszió kialakulására és a modern iparművészet fejlődésére. A XX. századi funkcionalista formatervezés, a modern "design" ősatyjának tartják.
