A saját szerepére, befolyására vonatkozó kérdésre a londoni Serpentine Galleries művészeti igazgatója elmondta: a kurátor katalizátorként működik. – Hatalma csak a művészetnek van, és ezért számomra a szcéna legfontosabb szereplői minden kétséget kizáróan azok, akik ezt a művészetet létrehozzák, azaz a művészek maguk. Nem véletlen, hogy kevés kivételtől eltekintve alapvetően ők azok – és nem a színtér más szereplői, például a kurátorok, a műkereskedők vagy a gyűjtők –, akiknek a neve évszázadokon keresztül fennmarad az utókor számára – vélte.
A kurátori teendőkről szólva pedig hozzátette: ez sokkal inkább felelősséget, mint hatalmat jelent.
– Fontos, hogy ne csak előre nézzünk – tette hozzá a kánonra vonatkozóan –, amivel a fiatal művésznemzedéknek adunk esélyt, hanem visszafelé is, és beemeljük a kánonba azokat, akiknek már régen ott volna a helyük. Ha megnézzük a múzeumi gyűjteményeket, óriási lyukak tátonganak bennük, és bár az utóbbi években valóban történtek e téren tiszteletre méltó erőfeszítések, az ideális és igazságos állapottól még messze vagyunk. Mivel a Serpentine kiállítási csarnokként működik, mi főként a kiállítási programunkkal tudunk hozzájárulni a korábbi egyenlőtlenségek felszámolásához, de a múzeumoknak az állandó gyűjteményüket is ebben a szellemben kell gyarapítaniuk.
Obrist néhány fontos kérdést feltéve az őt foglalkoztató kihívásokra is kitért: – Hogyan lehet kihasználni a MetaWorldben rejlő lehetőségeket, hogyan tudnak például a múzeumok digitális intézményeket létrehozni, hogyan lehet a látogatóik számára digitális kontaktzónákat kialakítani?
Évtizedek óta dolgozik interjúprojektjén, ami immár több ezer órányi felvett és eddig 28 kiadásban napvilágot látott beszélgetést jelent a művészeti szcéna fontos képviselőivel. Ugyancsak több évtizedes múltja van a Do it projektnek, amelynek egyik kezdeményezője, kitalálója volt. A projekthez a közel harminc év alatt negyven-ötven országból már mintegy ötszáz művész csatlakozott, akik elgondolt művek leírásával, megvalósításuk „használati utasításával” járultak hozzá egy konceptuális művekből álló kollekcióhoz.
– A leírások alapján ezeket az alkotásokat bárki megvalósíthatja. Szinte magától adódott a gondolat, hogy a mostani lezárások időszakában hozzuk létre ennek a projektnek a bezártság körülményeihez alkalmazkodó változatát, a Do it (home)-ot, ami 55, otthon megvalósítható mű leírását tartalmazza. Ebben a projektben olyan globális dialógus valósulhat meg, ami láttatja a sokszínűséget, és nem nézi le, nem akarja eltüntetni a másfajta megközelítéseket.
Az interjúban említést tett a londoni Penguin kiadó gondozásában hamarosan megjelenő Remember Natura. 140 Artist’s Ideas for Planet Earth című kötetről, amelyben Marina Abramovićtól Olafur Eliassonig csaknem másfél száz ismert művész tesz hitet bolygónk védelme mellett, és ad – rajzokkal, receptekkel, kertépítési ötletekkel, aktivista instrukciókkal és számtalan egyéb formában – cselekvési útmutatót azok számára, akik valóban tenni akarnak a Föld védelmében. – Az egyik legfontosabb, általam nagyon nagyra tartott úttörő ezen a téren a magyar Dénes Ágnes – ahogy nálunk ismert, Agnes Denes –, akinek másfél éve volt nagyszabású retrospektív kiállítása a New York-i The Shedben.
Obrist arról a vágyáról is beszélt, hogy korábban meghiúsult vagy ellehetetlenült jó ötleteket segítsen életre. A Megvalósulatlan projektek ügynöksége címre keresztelt gyűjtemény igyekszik megmenteni az utókor számára olyan, egészen különböző műfajú, de ígéretes művészeti projekteket, amelyek eddig megmaradtak a terv szintjén.
A telefonon készült interjúban Obrist a londoni Serpentine Galleries tervezett tárlatairól, a járvány hatásairól és arról is beszélt, miként „marad képben” a művészeti élet fontos történéseit illetően. A teljes cikk itt olvasható
Nyitókép: Hans Ulrich Obrist. Fotó: Nick Turpin, a Serpentine Galleries jóvoltából
