Orlai Petrics Somára emlékeztek a Fiumei úti sírkertben

A megemlékezésen Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója emlékeztetett arra, hogy Orlai Petrics Soma a képeivel az egész nemzetre kívánt hatni. Kétszáz éve született nagyságaink nem egy lezárt múlt szoborszerű alakjai, hanem kortársaink. Ugyanannak a szabadságharcosai, amit ma is védünk, ugyanaz a nemzeti felhajtóerő vette rá őket arra, hogy ennek a szabadságnak a kereteit tágítsák, mint ami ma is fűt bennünket.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének (Nöri) főigazgatója kiemelte:

Orlai Petrics Soma nemcsak Petőfi másod-unokatestvére és portréfestője volt, de korának művelt, pezsgő társasági életet élő figurája is.

Így ezer szállal kötődik számos, a Fiumei úti sírkertben nyugvó kortársához. Itt nyugszik többek között legjobb barátja, Toldy Ferenc, barátja, Than Mór, tanára, Barabás Miklós és példaképe, Vörösmarty Mihály – emlékeztetett.

„Mi mégis a költőóriás miatt választottuk be a mai megemlékezést idei programnaptárunkba: a Petőfi-bicentenárium miatt. A Nemzeti Örökség Intézete ugyanis kiemelten fontosnak tartja ezt az emlékévet, és az év során több rendezvényünk ennek a keretében született” – tette hozzá Móczár Gábor. A Nöri már tavaly is készült az évfordulóra: az intézmény idei naptára a Fiumei úti sírkertben nyugvó, Petőfihez kötődő személyeket, köztük Orlai Petrics Somát mutatja be – fűzte hozzá a főigazgató, aki elmondta: fontos mérföldkő volt ebben az évben a Petőfi család sírjának felújítása.

Orlai Petrics Soma
(1822–1880) festőművész, a történeti festészet jeles alakja felvidéki eredetű
evangélikus családban született, anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére.
Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi
végzettséget szerzett. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte,
hatásukra írogatott is.

1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később pedig Rómában és Párizsban. Egy ideig megélhetését arcképfestésből szerezte Debrecenben, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után 1855-ben Pestre költözött. 1851-től használta az Orlai nevet, de csak 1853-ban vehette fel hivatalosan. 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja volt olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő és Than Mór.

Fotók: MTI/Balogh Zoltán