Az örök színész

Gózon Gyula Érsekújváron született 1885. április 19-én, Esztergomban élő szülei ugyanis épp Érsekújváron tartózkodtak, amikor a világ ajtaján kopogtatni kezdett a későbbi színészpalánta. Ahogy mondani szokás, őt Isten is a színpadra teremtette. Olyan erősen érezte magában a hívást, hogy semmi sem állhatott útjába. Az 1930-as Délibábban így emlékszik erre vissza: ?amikor második reálista voltam, Nagy tanító úr igyekezett kipofozni belőlem a színészetet... Minden óra előtt végigkérdezte az osztályt, hogy ki mi akar lenni... hát engem mindég utoljára hagyott. ? Hát te mi leszel? ? Adta fel a kérdést nekem. ? Színész! - feleltem, és az arcomat odatartottam a tenyere alá. Mert ilyenkor kijárt a pofon. Két éven át, minden óra előtt megkérdezte Nagy tanár úr, hogy mi akarok lenni, én meg rendíthetetlenül azt feleltem: színész... és ő pedig pontosan kiutalta erre a pofont...? Nem is tántoríthatta el a pályától semmi. Fiatalon Rákosi Szidi magán-színiiskoláját végezte el, és bár pályáját Nagyváradon kezdte, ismertté akkor vált, amikor Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre. Egy évad után jött a Népopera, aztán megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett. Később pedig a színházi válság és a gazdasági összeomlás ellenére is kitartott amellett: ő csak színész szeret lenni.

Pedig tervét nem csak az iskolában utasították el. Szülei sem szerették volna, hogy ilyen pályát válasszon, ő azonban mindig produkálta magát, a tanárait kifigurázta. Egy alkalommal, amikor bátyja Pestre ment, magával vitte a fiatalt egy társaságba, ahol a vendégek között volt Rózsa S. Lajos, a Népszínház baritonistája is. Azonnal felfedezte a tehetséget, és tanácsára iratkozott be a színiiskolába is.

Pályakezdő éveiben ismerkedett meg színésztársával, akivel életre szóló barátságot kötött. Ő Kabos Gyula, akivel hasonló sorsa és világfelfogása is összekapcsolta. Később pedig: 1917-ben feleségül vette Berky Lilit, akivel az első világháború után saját vállalkozást kezdett. Megindították a Muskátli Kabarét, melynek primadonnája a színészfeleség volt, és gyakran léptek fel együtt.

Gózon egy akkor új hangvételű, hamisítatlan irodalmi kabarét kívánt varázsolni a Muskátliból. Budapesten, a belvárosi Csengery utca 39. szám alatt 1919. január 31-én nyílt meg a vállalkozás, amelyről a Színház című folyóirat így számol be: ?mert a Muskátli Kabaré az egyetlen hely, ahol megmaradt még valami Pestnek abból a népszerű specialitásából, ami nincsen sem Berlinben, sem a Montmartre-on, ami sajnos már Pesten is csak itt van, a csupa szív, a vidám, a kacagtató, gúnyos és bohémes tréfa...? A vállalkozás azonban sikertelen lett, így 1920 elején be kellett zárni a helyiséget, ahol később az Andrássy mozi nyitja meg kapuit.

A színész pedig 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett, és bár sikeres, a jó kritika nem fizet ilyen jól. Akkoriban a színész maga állta a jelmez, a ruha költségeit, otthon pedig hét tányérra keresett, heten várták tőle az ételt... Egy idő után az Üllői úti lakásban már nem fértek el mindannyian, így keresgélni kezdtek, és megvették a már korábban kinézett rákosligeti házat 1935 nyarán. Az akkor még Budapest melletti kistelepülésen, Rákosligeten álló otthonukban vészelték át a második világháborút is, és Gózon majdnem haláláig élt a házban, amelyet csak élete legvégén, az 1970-es évek kezdetén adtak el eltartói.

Az 1935-ös év azonban nem csak a házvásárlás miatt volt jelentős. Az operett mellett mindig vonzotta a színészt a drámai színjátszás: és a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. ?Színházi szerepei mellett állandó szereplője és igen kedvelt figurája a hazai filmgyártásnak is ez időben? ? írja róla a szineszkonyvtar.hu. ?Idővel egyik legkedveltebb és legkevésbé nélkülözhető alakja az akkori magyar filmeknek. Egy-egy filmbeli elszólása hamar közszájon forog, és szállóigévé minősül hetek alatt. Karakteres alakja az állandó derű egyik biztos forrása a filmvígjátékoknak. Legendássá lett az akkori filmgyártók filmforgalmazóknak feltett kérdése, hogy tulajdonképpen milyen filmekre van szükségük, melyek a legeladhatóbbak? A válaszban megfogalmazódik, hogy a történet tulajdonképpen mindegy, csak legyen benne Kabos, Gózon, Ráday, Jávor, Erdélyi Mici és még néhány szép magyar színésznő, ja, és sok jó bemondás, ezeket látatlanban átveszik forgalmazásra. Gózon neve a kasszasiker egyik biztos forrásává érik tehát. Aztán 1940-ben mind a film, mind pedig a színpad bezárul előtte? ? olvasható az oldalon. A zsidótörvények ugyanis őt is leparancsolták a színpadról, majd 1945-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek élete végéig tagja maradt.

?Élete további folyásában nagy törést jelent számára, hogy oly sok év után feleségét, Berky Lilit, áthelyeztetik a Magyar Néphadsereg Színházához, annak ellenére is, hogy korábban, ha csak tehették, mindig együtt vállaltak szerepet filmben, rádióban és színpadon is. Aztán a nehézségeket némiképp feledtetik a nagy színházi feladatok és drámai szerepek. Vackor a Szentivánéji álom varázsos erdejéből, aztán Szilvai Tódorként lopódzik elő a Liliomfiban, Bagó..., majd Yorick koponyáját tartja a kezében Hamlet sírásójaként, Csehov Tyeleginjének gitárhúrja pattog dekadens szomorúsággal kezében, Vang vízárus Brecht drámájában. Később 1955 őszén adódik alkalom arra megint, hogy együtt játszhasson ismét nejével, Lilikével, mégpedig a Magyar Néphadsereg Színházának (ma Vígszínház) kamaraszínházává lett angyalföldi József Attila Színház színpadán, ahol színre viszik Csiky Gergely nagyszerű színművét: A nagymamát. Magát a Nagymamát alakítja Berky Lili, az öregecske, széptevő Örkény bárót pedig meghívott művészként Gózon. Ám ez a találkozás a színpadon az utolsók egyikévé lesz, mert Berky Lili 1958. február 5-én bekövetkező halála minden tervet és elképzelést keresztülhúz. Gózon Gyula számára ez az időpont törésponttá válik, meghatározóvá lesz életében, és innentől fogva pályája is hanyatlani kezd. Hetvenhárom éves már, és a következő években előbb az öregséggel járó terhek meg az egyedüllét okozta keserűség, majd a győzedelmeskedő betegség és erőtlenség lassan teljesen elszigeteli a világtól? ? olvasható róla a szineszkonyvtar.hu oldalon.

Emlékét azonban azóta is őrzik. Egykori rákosligeti otthonán emléktábla, nevét pedig az az utca viseli, melynek sarkán a háza állt. Itt található a szintén róla elnevezett Gózon Gyula Kamaraszínház is, melynek bejárata fölött ma egész alakos szobra áll. Születésének 120. évfordulója alkalmából avatták fel a szobrot 2005-ben. A színház erkélyén kikönyökölő Gózon Gyula azóta is nézi Rákosliget lakóit, és színházba csábítja az arra járókat.

Forrás: Wikipédia, szineszkonyvtar.hu