A korszerűen rohanva élő pestinek leginkább a külföldi áruházláncok idetelepült lerakatairól ismert a gyakorlatban ez a kisváros. Persze nem volt másként ez a római birodalom idején sem: Valentinianus császár többek közt típus kikötőerődöt építtetett a birodalmat védő hadiösvényre, mondhatni házgyári rutinnal. Már az előkészületekre sem keresett pannon építészt - hozta a típustervet otthonról. Ismerős a sztori, s lám, nem újkeletű. Annyiban más, hogy az akkori korszak anyagai kicsivel időállóbbak voltak, mint manapság egy obs-lap, vagy egy gipszkarton válaszfal.
Egy-egy erődben - adott esetben a késő római kori kikötőerődben - olyan kövek maradványait figyelhetjük meg, amelyeket ezerhatszáz éve tapostak az arra járók. Dunakeszin immár a köz javára is elmozdították ezeket az áhítattal beazonosított darabokat, mit törődve az ortodox régészekkel, akik mókusfarok ecsettel simogatnak mindent, ami náluk öregebb. Itt azonban, hogy vissza mertek építeni néhány falrészletet, csak az első mákszem volt a kiállítás megszületésének szerencsés csillagzata alatt.
Egy, a horányi révnél 2001-ben kezdődött családi ház alapjainak kiásása közben találtak rá a falrészletekre, majd a tulajdonos kezdeményezésére és tetteinek következményeként immár megnyílt ez a kiállítás - ami az önkormányzattal való remek és elszánt együttműködést is illeti. A gáláns viszonyulás ráadásul a város legelegánsabb kiállítóhelyévé tette az erőd terét: a Duna parti korzó bevillantja a mediterrániumban meglesett művészi megjelenéseket.
Az első kiállítás a hely története - talán az információ elsődlegessége és funkcionalitása az oka, hogy túl szabványosak lettek a tablók, amelyeken a képek, ábrák standardjába a szöveges magyarázat is szürkébe hajlik. Annak azonban mindenki örülhet, hogy a büfék mellett már nemcsak néhány jobb vendéglő nyitott, hanem egy kiállítóhely is, olyan méghozzá, ami a helytörténeti kisháznak szépen ellenpontoz, ahol családias hangulatú enteriőrben lépkedhet, aki betér.
A gyűjteményben szívhátú juplit, csörgőkorsót, rokolyát, nyoszolyát, keszkenőt, pántlikát, a Magyar Lovar Egylet kezdeti lépéseinek és botladozásainak lenyomatait nézheti végig, aki szeretne rácsodálkozni eleire, a valaha volt helyi erők holmijaira, életére. A falakon térképek, a határok hol itt, hol ott húzódnak, ha sokáig nézzük, azt vesszük észre, már csak határ van. S limesen innen, limesen túl az ember határsértő vagy határértő lesz, netán ezeken a neves napokon magába néz, hol vannak ott a miféle határok.
