Eger nem csak amiatt nevezhető a szakrális terek városának, mert utcáin számtalan templom található. Olyan különleges atmoszférával rendelkező helyszínekkel is találkozhatunk itt, mint például az eredeti funkcióját vesztett Kis Zsinagóga, vagy éppen a galériaként működő Rossztemplom. A funkcióváltás ugyanis korántsem szünteti meg egy hely szakralitását: a falaiba ivódott történelem és szellem megingathatatlanul jelen van - nem vész el, csak átalakul -, akármilyen sors is jutott számára osztályrészül a virágkorát követően.
A Szent Miklós görögkeleti szerb templom, azaz a Ráctemplom Eger egyik legszebb temploma, ennek ellenére méltatlanul keveset hall róla, aki turistaként érkezik a városba. Ahogy arra a templom gondnoka is rávilágít: az idegenvezetők többnyire nem kedvelik a templomot, mivel "messze van", így a Líceum, a Bazilika és a Vár mellett sokszor már nem jut idő a kevésbé frekventált helyen található épület megtekintésére. Ez már csak amiatt is sajnálatos, mivel sokak szerint ez Magyarország görögkeleti szerb templomainak legszebbike, ebben a minőségében pedig igencsak megérdemelné a méltó bánásmódot. Az 1785 és 1799 között, copf stílusban épült Ráctemplomba lépve valóban egy másik kor szele csap meg bennünket. Az egyedülállóan különleges, egész falfelületnyi ikonosztáz olyan, mintha csak egy több évszázados, szakrális képregény élő kockái elevenednének meg rajta: Nikola Jankovics faragványai és Anton Kuchelmeister festményei kivétel nélkül néma megadásra késztetik a látogatókat. A két részre osztott templomtér őrzi az egykori szerb ortodox szertartások rendjét: az elöl elhelyezkedő, nagyobb, díszes térben a férfiak, míg hátul a nők helyezkedtek el. A templom különlegessége, hogy még a márványnak látszó, díszes szószéke is fából készült: "nem minden márvány, ami fénylik" - mondhatnánk a közmondás után szabadon.
A Bazilika közvetlen szomszédságában elhelyezkedő Rossztemplom hasonló módon nem egészen az, aminek látszik, hiszen - bár kívülről kétségtelenül egy XVIII. századi épülettel állunk szemben - közel egy évtizede galériaként működik. Nevét is hányattatott sorsának köszönheti: a trinitáriusok csak viszonylag rövid ideig használták a XVIII. században, később katonai kaszárnyaként, de moziként és diszkóként is funkcionált. A barokk stílusú épületet fehérre festett belső falai teszik egyszerre különlegessé és bizarrá. Ahogy azt Kovács Katalin, a templomban üzemelő galériát működtető Egri Kulturális és Művészeti Központ (EKMK) szakmai vezetője elmondta, az itt kiállító művészek általában első pillantásra beleszeretnek a helyszínbe, így - a helyet némileg megszentségtelenítő diszkó után - méltó feladatot találtak a templomnak. A toronynélküli épületnek nincs fűtése, ezért télre bezár, de tavasszal újult erővel nyitja meg kapuit, hogy kortárs műveknek adjon ideiglenes otthont.
