A kivitelező, a Hídépítő Zrt. munkatársai a megrendelő és Hunyadi Mátyás tervező csapatának (akiket nyilván Fekete Seregnek hívnak) elképzeléseit váltották valóra, amikor idén egy szép júniusi hajnalon, amikor a növő Hold lement, a Nap feljött, és a hőtáguláson bosszankodó sajtómunkások a szemüket dörzsölték, az utolsó szerkezeti elemet is beillesztették a helyére. Az öt részből (a pesti ártéri, a nagy-Dunaági, a Szentendrei-sziget ártéri, a Szentendrei Duna-ági, és a budai ártéri szakasz) álló híd teljes hossza 1862 méter. Az ismertetőt tartó hidász mérnök mesélte, hogy egy nemrég itt járt kínai csoport egy cseppet kuncogott ezen ? javasoljuk tehát, hogy nagy országokból érkező látogatóknak ezentúl a hatos számrendszer szerinti 12342 méteres adatot említsék: lévén még van hagyománya a tucatnak, csomónak. A híd ferdekábeles szerkezete ? amelyeket két, száz méternél magasabb pilon tart ? a jelenlegi legkorszerűbb metódussal készült. A pilléreket pedig kéregelem technológiával helyezték a Dunába. Ami a pillérépítészetet illeti, már a Római Birodalom korában jászolgátas munkagödör segítségével építették a hídlábakat ? hogy értsük: Traianus korában a víz alatt betonoztak. Aztán kétezer év elteltével, a tizennyolcadik században használták újra ezt a technológiát, mert bár közben sok hidat építettek a reneszánsz polihisztorok tervei és ötletei szerint, az ipari forradalom kezdetén újra előkerült ez a módszer. Az angolok a keszont találták ki megoldásul, de alighanem az egész társadalmat izgalomban tartotta az ipari fejlődés, mert kora radikális gondolkodója, újságírója, aki az angol gyarmatok felszabadításának emlegetésével bosszantott sokakat, Thomas Paine is bejegyeztetett egy hidászati szabadalmat. A Megyeri híd pillérjeit persze már kéregelem technológiával helyezték a Dunába, és a további munkálatokat is a legkorszerűbben, a gazdaságosság mellett a környezet védelmét is szem előtt tartva dolgoztak a hídverők. A vízkivételi őrök sem voltak restek, az építkezés ideje alatt fokozottan ellenőrizték a terepet ? mert bár a Szentendrei szigetre az új hídról sem autóval, sem gyalogosan nem lehet lejutni, sőt folyadék formájában sem (külön vízgyűjtő és tisztítórendszert építettek a hídról lecsorgó víznek) ? az építőknek muszáj volt felvonulniuk a sziget egy kis elkerített szakaszára. A munkálatok rengeteg izgalommal és látványossággal jártak, alighanem az ipari építészet-fetisisztákat már az átlagos méretektől jelentősen eltérő elemek mozgatása is tűzbe hozta. A Csepeli Ganz gyárból például egy 110 méter hosszú elemet kellett a Dunán felhozni, amihez 5000 (vízi)ló erejű vontatószerkezetre volt szükség, és így is majdnem egy teljes napig tartott a művelet. A hídépítésnél minden részletre nagy figyelmet fordítottak; tényleg csupa költészet az egész. A kábelekben cserélhető pászmák vannak, mintegy belső rímként bujdokolva ismétlődnek. A lírai kábeleken alighanem mollban fog játszani a szél, mert a spirális borítás a légörvényeknek, és a jeges szélnek sem engedi a szabad játékot, és a rezgéscsillapítók pedig, mint hangfogók szerepelnek majd. Az építkezést, a terveket, a műszaki adatokat érdemes megnézni a www.eszaki-hid.hu oldalon, a hidat pedig a valóságban, amely őszinte nyersbeton pilonjaival, kecses és dinamikus nőiességével, látványos, térköltészeti gondolattal adja nekünk, átutazóknak magát.
