1870-ben a Parlament törvényt hozott Budapest felfejlesztésére, (annak komolyan vétele azóta is példa nélkül álló hazánkban: az ekkor létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa nagy elánnal és sikerrel látott a megvalósításnak), s a feladatra világhírű építészeket nyertek meg, nemzetközi pályázatokat írtak ki. A végrehajtásban résztvevő művészek és építészközösségek érzékenyen ügyeltek egy viszonylag homogén stílus kialakítására, s ennek köszönhetően az akkor divatos nemzetközi irányzatok közül a neoreneszánsz kapott itt legnagyobb hangsúlyt. A párizsi Champs Élysées, vagy a bécsi Ringstrasse pedig konkrét modellként állt a tervezők előtt. A kiállítás rendhagyó eszközzel vonultatja fel néhány jelentékeny pesti neoreneszánsz középület képeit: Eleőd Ákos nem tablókat készített, hanem a lépcsőtér fölé függesztette azokat a kereteket, melyekben diaporáma-szerűen váltják egymást az egyazon épületről készített, hátulról átvilágított óriás diaképek. Balról, felülről, annak rendje szerint a Magyar Tudományos Akadémiával indít: a pályázatnyertes német F. A. Stüler arányaiban is fenséges tervét Ybl Miklós mellett az a Szklanitzky Antal valósította meg, aki ?inaséveiben? a rangos szakember műhelyében dolgozhatott is. Utóbbi, a fiatalon elhunyt magyar építész saját tervezésű művel is szerepel: a Ferenciek terén álló Egyetemi Könyvtár például az ő műve, de a belvárosi Főposta grandiózus épületének tervezésében is része volt ifj. Koch Henrik mellett. Hauszmann Alajos több épülete is látható: a széles, stabil, tiszta vonalvezetés jellemzi alkotásait, ha díszítő elemeikben el is térnek egymástól. Természetes, hogy a városújítás legaktívabb építésze, Ybl Miklós szerepel a legtöbb kiállított művel: épületei (mint többek között az Operaház, a Várkertbazár, vagy a Fővámház) emberi léptékű arányaik mellett rafinált részletekben gazdagok, egyik-másik tele játékossággal, izgalmas elemmel. Rauscher Lajos és Láng Adolf Andrássy úti palotái (például a mai Képzőművészeti Egyetem, a Bábszínházról talán mindenkinek beugrik) szinte egymásra rímelnek: lényegük a jellegzetesen stabil, arisztokratikus szimmetria, Rauscher, a rajztanár még a toszkánai stílusú sgrafitto díszítést sem spórolja el. Steindl Imre egy hűvösebb, funkcionálisabb jelleget képvisel a sorban, a mai Földművelésügyi Minisztérium pedig (Bukovics György műve) az erőt, a stabilitást hangsúlyozza.
 |
Nagypolgárok Budapestje épült ebben a mintegy 3 évtizedben ott a múlt század végén, - s mint ilyen, a kiállítás remek helyre talált a XXI. századi ?palotában?. Ezek után talán többen néznek majd fel épületeinkre, netán részletek után kutatva, arányokat csodálva, miután kiszállnak a Combinóból, vagy a kis földalattiból...
