ÖrökSéta - RÓMA AQUINCUMBAN

Az 1932-ben, Györgyi Dénes által neoklasszicista stílusban tervezett, homlokzatával római palotát mintázó trafóházban kapott helyet a Róma Aquincumban, az intézmény új állandó kiállítása, amely az itt, Óbudán, illetve a mai Március 15. téren létesített transaquincumi figyelőállásokban állomásozó I. számú légió mindennapjait mutatja be. 2,7 négyzetkilométerről van mindössze szó, ahol 50-60 ezer fő lakott. Valószínűleg két híd könnyítette a közlekedést, két amfiteátrum szolgálta a szórakoztatást, a cirkuszról és a színházról viszont le kellett mondaniuk, két fórumon találkoztak a helyiek, akik kilenc köz- és négy magánfürdőben frissülhettek fel. (És ahogy azt a Venus és Hygeia birodalmát bemutató minitárlaton megtudhatjuk, az alipiusok is itt végezték áldásos, ám közel sem fájdalommentes tevékenységüket ragadós krémeikkel és csipeszeikkel. Epiláltak, bizony.)

A fürdőkben nem szólt zene, ám az amfiteátrumi játékokon, a gladiátorviadalokon és a privát házi ünnepi lakomákon felcsendült a muzsika, és ezzel tartották ébren az éjjeli őrséget is. A víziorgona, a hydraulis meglehetősen drága luxushangszer volt. Annak a bizonyos négyszáz fém alkatrészből álló hangszernek a másolata, amiről már az általános iskolában is tanulunk, egy igen elegáns, faburkolatú teremben került a tárlóba. És ide került Aelia Sabina énekes-orgonistanő szarkofágja is, amelyet azonos foglalkozású légionárius férje emelt neki.

A proconsul, azaz a helytartó palotája a mai Hajógyári-szigeten állt. (Nem maradt fenn belőle túl sok, néhány oszlopfő, a lábazat, pár párkányrészlet, a többit ugyanis a hálás utókor széthordta más építkezésekhez. Nem panaszkodhatunk, hiszen tulajdonképp ez történt Rómában is.) Lakott benne Hadrianus, és többször meglátogatta Marcus Aurelius is. A 120x150 méteres főépület alsó szintjén a reprezentációs és hivatali helyiségek voltak, oldalt és fent a lakószobák, a fürdőszárny, valamint két szentély. Az egyik Jupiter, Juno és Minerva tiszteletére, a másik pedig egy pódiumtemplom egy császárszoborral. (A mindenkori császár és császárnő egyébként komoly trendsetternek számított a birodalomban, ruháikat, hajviseletüket rendtől, rangtól függően Britanniától Mezopotámiáig utánozták.)

A palotát luxus jellemezte: ablak volt rajta, a mintakönyv szerint türkizkék alapra zöldellő növényzetet festettek a fürdőkben, a mennyezetre ismétlődő motívum, úgynevezett tapétaminta került, szép ét- és ivókészletek álltak a korabeli vitrinekben, és az ékszeres ládák sem lehettek túl kicsik, már ami a kiállított nemesfém és bronzékszerek mennyiségét és méretét illeti. Mert a római polgárok el is várták az államtól és tisztségviselőitől a fényűzést: egyrészt a saját magukét, másrészt a köznek szánt luxust, köztük az amfiteátrumi játékokat. Aztán ha jött egy új helytartó, csak lekapták a szobor fejét, és kicserélték a régit. Praktikus trükk, bizony. És még mindig divatban van.