A nép excellenciás hölgyei és urai jól összejönnek a sorban állás alatt. A mellettem álló meséli, hogy tavaly elhozta ide az édesanyját, aki mára már nem él, de annyira boldog, mert együtt láthatták a Körszalont meg a Gobelin termet és ez most már a család számára is örök emlék marad. Aztán persze szó esik az ország helyzetéről, hol máshol, mint Sólyom László hivatala előtt, sajnálkozunk a kistermelők, a munkanélküliek és az ország feszült helyzete miatt, a turisták meg nézik és fényképezik a kettesével álló embereket. Itt mindenki ugyanabból a helyzetből indul, nincs kivételezés, egy népakarattal végig kell várnia a sort. A kapunál biztonsági intézkedések természetesen, aztán indulás a márványlépcsőkön, és a vörös szőnyegen, ami sosem változik, legyen az a Kreml vagy a Cannes-i filmfesztivál.
Bejárhatjuk a Mária Terézia Szalonon, a Tükörtermen, a Miniszteri várón át a kijelölt útvonalat. Nem túl hosszú, de mindenki igyekszik tovább maradni, bámészkodni, kisilabizálni a festők nevét a falra akasztott klasszicista képeken, az épülettel egykorú műtárgyakat, vagy autentikus másolatokat, és van, aki hosszan dicséri a kötélkordonok fordulóinál az asztalokon elhelyezett virágcsokrokat is.
A Sándor Vince gróf által építtetett (1803) és róla elnevezett klasszicista palota nyugati bejáratánál található egy rövid kiállítás arról, hogy milyen helyeket, épületeket tártak fel ezen a helyen az ókortól, akad köztük szakrális is. Ha a mai zarándoklatot nézzük, nyugodtan állíthatjuk, hogy 2002 óta igazán templom ez, amióta felújíttatták és ide helyezték a köztársasági elnök hivatalát. Lehetne akár királyi palota is és árulhatnának Sólyom Lászlót ábrázoló, aranyszélű teáskannákat, vagy kulcstartókat is, elkelnének biztosan.
Az egykor társasági időtöltésre használt Kerek-szalonba érünk ezután, intarziás parketta mindenfelé, stukkódíszes mennyezet felettünk, a falfülkékben pedig szép szobrok, a falakon festmények, például Vida Ferdinánd festménye a Pannónia, allegória a helyről, ahol élünk, igaz, csak másolat.
Pollack Mihályt, illetve a bécsi Johann Amant tekintik a palota szellemi atyjának, de legtöbben és főleg a belső kialakítás alapján a letisztult Pollack-stílusra szavaznak. Szerintünk is jellemző, nem csak a Kerek-szalon, de a folyosók és a teraszok nyomán is.
A Mária-Terézia szalon a legimpozánsabb, császári palotára emlékeztet a hangulat, a selyem tapéták és az uralkodókat ábrázoló festmények miatt, de nem marad el pompában ettől a Tükör-terem, sőt a Teaszalon sem. Kissé meglepő ehhez képest a bejárattól ide, illetve a kifelé vezető folyosókon elhelyezett rézkarc kiállítás, amelyről a "Habsburg realizmus" szókapcsolat jut eszembe, ugyanis szörnyű és már-már komikus lovas baleseteket ábrázolnak a képek, mintha egy monarchiabeli horror képregényt olvasnánk, aztán várjuk, hogy kinyissák nekünk a valódi hivatalt, de nem. Oda csak akkor, ha előtte hosszan levelezünk hivatalosan.
Nem láthattuk az ország első emberének papírkését és szivartartóját, emiatt szomorúan távozunk a teraszra, a kertbe, ahonnan viszont nagyszerűen látszik a Lánchíd és a Gresham palota, meg az is, hogy mennyire tökéletesen megtervezték ezt a várost valamikor. Nyilván sokat merengenek az itt dolgozók is délidőben kávéikat fogyasztva efelett.
