Vácott nem igazán tudni, milyen eseménysorozat zajlik éppen, ugyanis a látogató akármikor néz körül a város szíveként lüktető Március 15. téren, az mindig tele van sürgő-forgó emberekkel, vásározókkal, sőt olykor színészekkel, zenészekkel, táncosokkal. Éppen ezért ezen a szeptember 19-i szombaton sem volt sejthető, a kellemes szeptemberben sétálgatók a Kulturális Örökség Napjainak programjaira kíváncsiak-e, vagy csupán nézelődnek, vásárolnak, fagylaltoznak, mint máskor.
A kulturális örökség napjainak idei tematikája a szakrális terekbe engedett bepillantani. Vác első osztályú terep az ilyesmi iránt érdeklődők számára: egyházmegyei központról van szó, amely telis tele van a magyar katolicizmus ? építészeti szempontból a barokkhoz kötődő ? emlékeivel. Vácott Esztergomhoz hasonlóan ? annyi a templom, hogy a turista csak kapkodja a fejét, ráadásul ezek közül sok ? ellenétben például a budapesti gyakorlattal ? átlagos hétköznapokon is tárt ajtókkal fogadja a hívőt és az álmélkodót egyaránt.
Talán ez a magyarázata annak, hogy a Kulturális Örökség Napjainak kezdetén nem álltak sorba tömegek a nyitott templomok előtt. A kíváncsiak szép rendben, szállingózva érkeztek a látványosság kapui elé. Az egyik fő célpont természetesen a Konstantin téren álló, késő barokk stílusban épült, 1772-ben felszentelt székesegyház volt, amely a város védjegyének is számíthat. A másik a ferences templom volt, Vác legrégibb épülete, valamint a Piarista templom a Szentháromság szoborral lent, a stranddal szemben.
Az egyik igaz kuriózum talán mégis az állomáshoz közeli Rókus kápolna kinyitása volt. A kör alaprajzú, barokk épület szolidan húzódik meg a fák között.
? Az 1740-es pestisben 4000 ember halt meg Vácott. Az ő emlékükre állították a kápolnát Szent Rókusnak, a betegek gyógyítójának szentelve ? mondta el a kápolnát őrző hölgy hozzátéve: ? Egy kis felújítás ráférne, mert salétromosodik a fal, de egyébként jó állapotban van, és nagyon szép.
Így igaz, az egész kupolát beborító falfreskó hűen őrzi színeit, a padok kopottak ugyan, de a három oltár (Szent Anna, Krisztus betegeket gyógyít, Szent Rókus) sem vesztett sokat eredeti pompájából.
? Ez a kápolna nincs rendszeresen nyitva, évente csak egyszer, a búcsú napján. És most ? árulta el a teremőr. Kuriózumot látott tehát, aki betért ide a két örökségi nap valamelyikén.
