Isten garázsaként a korabeli konzervatív kritika emlegette a városmajori Jézus-szíve Plébániát, de a jelenlévők között is akadtak, akik még a múlt század nyolcvanas éveiben is biztosan kulturális sokkot kaptak, ha felnéztek a magyar templomépítészetnek e legmerészebb darabjára. Szemerkélő esőben, térdig vadgesztenyében állva, az erdélyi népművészeti hagyományokat idéző, romantikus kistemplom és a modern, szecessziós, klerikális monstrum között hallgattuk meg a programindítót. A fiatal művészettörténészt, az Árkay család egyik szintén építész leszármazottjának feleségét, és még valakit, aki sokat tudott a témáról, nem beszélve a sok privát kommentárról, ami egy ilyen közösségi esemény során úgymond teljesen természetes. Egymást kiegészítve, nagy kedvvel meséltek a vezetők, meg a nagy építészeti korok civil tanúi a kerület, és a művészettörténet útvesztőiről.
Megtudhattuk, hogy a modern magyar építészet doyenje, számos, remekbeszabott templom tervezője micsoda egyedi, progresszív életművet és milyen népes, több generáción át, kizárólag építészettel foglalkozó dinasztiát hagyott maga után. Árkay társtervezőként létrehozott korai művei a főváros eklektikus épületei között találhatók. Dolgozott Hauszmann Alajos mellett a budavári munkálatokon, később apósával, Kallina Mórral hozott létre közös munkákat, legfontosabb ezek közül a Corvin téren 1898-ban átadott Budai Vigadó. A századforduló után a lechneri szecesszió és az elsősorban Kós Károly által markánsan képviselt nemzeti romantika határozta meg Árkay építészetét. Ebbe a korszakba sorolható egyik fő műve, Babochay Hermann építési vállalkozó háza az Andrássy úton, amelynek a kovácsoltvas részeit Árkay Sándor, az építész temesvári születésű apja készítette (nevéhez fűződnek például a New York palota, a Nyugati pályaudvar, vagy az Erzsébet híd díszei is). Árkay Aladár historizáló, romantikus korszakát jelzi még a kistemplom és az innen öt perc sétára lévő budai villanegyed, az 1910 és 1913 között létrehozott Bírák és Ügyészek telepe, amely annak idején és máig is a kevés, egységes, harmonikus és kivitelezésében lenyűgöző lakónegyedek közé tartozik. A Wekerle-telep kisebb testvérének szokás mondani Budapest első, szervezetten létesült, egységes építészeti képet mutató villanegyedét, bár ez a mintegy harminchét ház nem kelti ma már kifejezetten lakótelep hatását. Egyedi kialakítású épületek, amelyek tervezője alaposan figyelembe vette a leendő beköltözők igényeit. A modern, városi életre, és a kikapcsolódásra egyaránt alkalmas házak lakói ma is szerencsésnek mondhatják magukat. A Csaba utcán felfelé menet, egészen az építész saját magának épített Alma utcai házáig azon csodálkozik a csapat, hogy miért olyan kevés ma az a fajta építészeti elgondolás, illetve kivitelezés, amely szabad utat enged a változatosságnak, és mégsem teszi tönkre az összképet.
Nem kevés az életmű, nem is bírja mindenki a megterhelést, cukrászdánál, itt-ott leszakadozik a nép, vezetés nélkül is nagyon hangulatos sétákat lehet tenni itt. Vissza a kezdetekhez például, a templomhoz, ahol még megemlékezhetünk arról, hogy Árkayt a kései, progresszív építészeti korszaka, és ezen belül is az egyházi architektúra emelte a legjobbak közé. A fasori református templom, a győr-gyárvárosi katolikus templom, és ez itt a Városmajorban a hatalmas toronnyal. Árkay, mintegy sorsszerűen, a két világháború közötti haladó művészet ikonjává vált nagytemplomon dolgozott, amikor 1932-ben meghalt, így fia, Árkay Bertalan fejezte be a művet, amelynek belső tere kész, római iskolás tárlat, hiszen Aba Novák Vilmos és Molnár C. Pál felzaklató teremtés-festményei díszítik, Pátzay Pál készítette az apostolszobrokat, Árkay Bertalanné Sztehlo Lili az üvegablakokat, a keresztelőkápolna padlózatát pedig Kovács Margit alkotta. A harangtorony 1937-ben épült, azt sajnos nem lehetett megtekinteni.
