A hangverseny műsora „kirándulás” az orosz zene hallatlanul színes világába. Elsőként Csajkovszkij Rómeó és Júliájának nyitányfantáziája csendül fel, amely remekül adja vissza Shakespeare egyik legismertebb drámájának lényegét. A nyitány nem programzene, tehát nem a dráma cselekményét mondja el a szerző zenében, hanem annak költői lényegét ragadja meg, miszerint az igaz szerelem még a halálnál is erősebb.
Ezt követi Sosztakovics 1. hegedűversenye, amely a világháború szörnyű nyomása után, a sztálini önkényuralom árnyékában íródott. A hegedűversenyt – amelyet Sosztakovics David Ojsztrah számára komponált – Baráti Kristóf előadásában hallhatja a közönség. A hegedűszólam ennek megfelelően rendkívül nehéz és igényes. A zeneszerző az ötvenes években írt más versenyműveihez hasonlóan (Zongoraverseny, Gordonkaverseny) itt is finom színeket, kamarazenei hangzásokat alkalmaz, és fontos szerepet juttat a cselesztának, a hárfának, illetve a xilofonnak is.
A hangverseny második részében Rogyion Scsedrin orosz zeneszerző Bizet Carmen című operájából vonószenekarra és ütőhangszerekre írt Carmen-szvit című műve hangzik el. A balett-szvit sajátos összeállítású zenekarában csak vonósok és ütőhangszerek szerepelnek. „Igyekeztem hű maradni Bizet zsenijéhez, de nem szolgai, hanem alkotó módon, ami azt jelenti, hogy a lehető legnagyobb mértékben ki akartam használni a hangszerek virtuóz lehetőségeit” — írta a zeneszerző.
Az új mű szólamai igazi feladatot, egyszersmind hálás lehetőséget adnak a zenekarok vonósainak, az ütősök pedig hangszertáruk minden színét és játéklehetőségét bemutathatják. A szvit mára a világ számos pontján kedvelt hangversenydarab lett. Érdekessége továbbá, hogy a balett címszerepét Rogyion felesége, a világhírű balettművész, Maja Pliszeckaja táncolta.
A képen Takács-Nagy Gábor. Fotó: Felvégi Andrea
