A Ruth Blasco, a tarragonai Universitat Rovira i Virgilii régésze által vezetett expedíció Spanyolország északi részén, az atapuercai barlangokban végzett feltárásokat, ahol a 350 ezer és 250 ezer évvel ezelőtti időszakból származó rétegben állati csontok százait fedezték fel. A csontleletek jelentős többsége szarvastól és lótól származik, ám szép számmal kerültek elő ragadozók maradványai is. Előfordulnak medve- és rókacsontok, de előkerült egy "oroszláncsontkészlet" is.
A szakfolyóiratban megjelent cikk szerint az oroszláncsontokon látható rengeteg vágásnyom arra utal, hogy a ragadozó tetemét lenyúzták, majd kicsontozták. A barlanglakók a velőt sem hagyták kárba veszni, erre engednek következtetni az ember által széttört csöves csontok. "E nyomok összességükben bizonyítják, hogy az oroszlán táplálékul szolgált" - hangsúlyozzák tanulmányukban a régészek.
A 2,4 méter hosszú pleisztocén oroszlán (Panthera leo fossilis) egyébként jó fél méterrel volt hosszabb a mai afrikai oroszlánnál, ezért kétséges, valóban sikerrel vadászhatták-e, vagy csupán az elhullott ragadozó tetemét vonszolták be a barlangba. "Az a tény, hogy a Panthera leo fossilis csontvázán semmiféle kóros elváltozást nem találtunk, arra enged következtetni, hogy nem egy súlyos sérülés vagy betegség miatt hullott el, vagyis a barlanglakók ejtették el a ragadozót" - mutatnak rá a régészek.
A Neander-völgyi ember nem vadászhatott túl gyakran oroszlánra, viszont a csontleletek bizonysága szerint a középső pleisztocén embere ügyes vadász volt, aki nem rettent vissza a nagytestű ragadozóktól sem.
