Világos után a menekülő Szemere Bertalan miniszterelnök, mielőtt elhagyta az országot, 1849. augusztus 23-án Orsova mellett elásatta a koronát. A királyi hatalom, egyben az ország szentként tisztelt jelképe után a bécsi kormány már 1849 őszén nyomozni kezdett. Hosszú, sokáig eredménytelen kutatás után Kempen tábornok rendőrminiszternek végül nagy apparátus, pénz és besúgók segítségével 1853. szeptember 8-án sikerült az elrejtett nemzeti ereklyét fellelnie. A koronázási ékszereket tartalmazó láda siralmas állapotban került elő. Kívül-belül rozsdás és nedves volt a mocsáros helytől. A korona ugyan a tokban sértetlen maradt, a mellette fekvő jogarhoz hasonlóan. Ellenben a kard nagyon megrozsdásodott, az országalma aranyozása megsötétedett. A legfelül kifordítva fekvő Szent István palást nedves volt, valamint azok a bársonypárnák is, melyeken az ékszereket vitték a koronázáskor. Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója, ünnepi keretek közt, 200 fős kísérettel szállította a kincset Bécsbe, hogy az uralkodó azt megszemlélhesse, majd Ferenc József elrendelte, hogy a koronát vigyék vissza Magyarországra, és a budai Várban őrizzék.
