?Magángyűjteményekből, valamint különböző vidéki és fővárosi múzeumokból érkeztek a kiállításra szánt művek, többek között a Budapesti Történeti Múzeumból, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumból, Pécsről, a Janus Pannonius Múzeumból és számos más intézményből. Fontos azonban kiemelni, hogy nemcsak Ország Lili-képeket láthatunk a kiállításon, hanem analógiákat is, tehát olyan műveket, melyek hatással voltak Ország Lili művészetére: Olaszországból egy Chirico-kép, Bulgáriából ikonok, a bécsi Albertinából Delvaux-mű, Párizsból pedig egy Kemény Zoltán-kép érkezett? ? mondta el Kolozsváry Marianna, az Árny a kövön ? Ország Lili művészete című tárlat kurátora. A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának egyik különlegessége tehát az, hogy ? eddig még soha nem látott módon ? hazai és külföldi analógiákkal, Bálint Endre, Vajda Lajos, Paul Delvaux, Giorgio de Chirico, Vieira da Silva, Toyen és Zoltan Kemeny műveivel párhuzamban szemlélteti Ország Lili látásmódjának alakulását.

DSC_9785_Copy

 

?A falak bennem vannak? ? mondta Ország Lili, és egész munkásságában egy szerzetes türelmével és megszállottságával örökítette meg belső világának minduntalan előtűnő falait. Bár 1944 tavaszán a koncentrációs táborba tartó szerelvényről megmenekült, a félelem és a szorongás addigra már örökre beleivódott a tudatába. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után ösztönösen kereste a ?saját ügyét?, és rá is talált a falakra mint témára. A magyar festészetben szinte példa nélkül, a klasszikus szürrealizmus hangján szólaltak meg vallomásai. Ország Lili a magyar szürrealizmus történetének legkiemelkedőbb műveit alkotta meg az 1950-es évek közepén. A kiállításon a művészetét ért hatások érzékeltetésével, az analógiák párhuzamba állításával válik igazán világossá festészetének eredetisége és egyedisége.

DSC_9758_Copy

 

A művész alkotói korszakainak sorát követő kiállítás első nagy egységét az 1952 és 1955 közötti Korai képek alkotják. A festőnő 1955 és 1957 közötti évei az Ortodox szürrealizmus jegyében teltek, mely korszak fő motívuma a téglafal. A tárlat ezen egységében láthatók analógiaként Giorgio de Chirico, Paul Delvaux és Toyen művei. Későbbi utazásai során Ország Lili orosz és bolgár kolostorokban találkozott a pravoszláv ikonokkal, és ezek hatása érzékelhető a következő, úgynevezett Ikonos korszakának művein. Ország Lili az 1950-es évek közepén, első festményeivel egy időben kezdett el montázsokat készíteni. Montázsainak alapanyagát fotók, reprodukciók, régi könyvillusztrációk, szemléltető ábrák kivágott részletei adták, csakúgy, mint Max Ernstnél, aki felfedezte a montázst a szürrealizmus számára. A montázsok végigkísérték pályáját, fontos szerepet játszottak a kompozíciók előkészítésében, olykor festmények előképéül szolgáltak. A külön kiállítási egységben bemutatott montázsai gazdagítják a művészi pálya egyes korszakainak képét.

DSC_9710_Copy

 

A rég eltűnt városok nyomait idézik az 1960 és 1965 között készült Városképek. Ország Lili az 1960-as években a prágai zsidó temető sírköveiben találta meg azokat az ?építőköveket?, melyekkel megalkothatta képzeletbeli, a lelkében és az emlékeiben élő városainak alaprajzait. Ebben a korszakában alakult ki senki máshoz nem hasonlítható, egyéni kifejezésmódja. Festményein 1965-től jelenik meg az írásjel, a betű, amely egyszerre mementó, szakrális kifejezés, valamint üzenet egy letűnt korból, töredék, a pusztulás hírnöke. Ez alapján teremtette meg 1966 és 1969 között az Írásos korszakát, melynek jellemzője a szürke-barna színvilág, a faldarabokon ókori világok feljegyzéseivel, rejtélyes héber vagy annak látszó betűkkel, írásjelekkel. Ország Lili 1972-ben két nagyméretű, összegző művet festett, a Minden titkok kapuja és a Múltba nyíló kapuk című alkotásokat, melyeken már megjelenik új, szinte névjegyszerűen azonosítható motívuma, a nyomtatott áramkör. A kommunikációs szimbólumnak is tekinthető sajátos motívum egyszerre civilizációs jelkép és labirintusra is emlékeztető forma. Ez az a formavilág, amely nagyszabású festménysorozatának, a Labirintusnak is alapmotívumát képezi.

DSC_9738_Copy

 

?A tárlaton tehát Ország Lili korszakait időrendben lehet végigtekinteni, a kiállítás végén pedig az utolsó korszaka látható, a Labirintus? ? árulta el Kolozsváry Marianna. Ország Lili a fő művének tekinthető Labirintus-sorozatot 1974-ben kezdte el festeni, és egészen haláláig dolgozott rajta. A festőnő a sorozat bemutatását úgy képzelte el, hogy ezek egyszer ?sűrűn egymáshoz komponálva kapják meg valódi értelmüket?. Ez azonban csak halála után valósult meg, amikor 1980-ban a Budapesti Történeti Múzeumban építették fel a labirintust a művész útmutatásai szerint Deim Pál közreműködésével. Azóta nem láthatták a nézők a sorozatot, amelynek egyes képei különböző gyűjteményekbe kerültek. ?Most e kiállításon Ország Lili elképzelésének megfelelően felépítettük a teljes, több mint ötvendarabos Labirintust. Ez valóban egy labirintusszerű tér, melyben a művei helyet kaptak? ? tette hozzá a kurátor. A Labirintus-sorozat műveit a kiállításon a költő-barát Pilinszky János Apokrif című verse értelmezi, mely Alföldi Róbert előadásában hallható.

DSC_9771_Copy

 

A tárlaton Ország Lili életébe is igyekszünk bepillantást nyújtani, fotókat és dokumentumokat mutatunk be utazásairól, leveleken, fényképeken keresztül ismertetjük meg barátait, mestereit ? Róbert Miklóst, Bálint Endrét, Pilinszky Jánost ?, illetve első gyűjtőit, Rácz Istvánt és Kolozsváry Ernőt. ?Ország Lili egyik legnagyobb gyűjtőjének és nagyon jó barátjának, Kolozsváry Ernőnek a portréfilmjéből is látható lesz egy részlet a kiállítás ezen szegmensében? ? mondta a kurátor, aki azt is kiemelte: ?Ország Lili utazásairól is megemlékezünk ? a tárlat e részében vázlatfüzetei, noteszei láthatók, melyekbe az utazásairól írt feljegyzéseket?.

 

A Magyar Nemzeti Galéria Árny a kövön ? Ország Lili művészete című tárlata 2017. március 26-áig várja az érdeklődőket.

 

Készítette: Tóth Eszter

Fotó: Csákvári Zsigmond