A Virágkorzó ötlete százöt éve született meg a Hajdúság fővárosában, ahol 1905-ben tartották meg az első felvonulást virágba öltöztetett fogatokkal és kerékpárokkal. Ezután azonban több, mint fél évszázados szünet után kelt újra életre a virágünnep és 1966-ban az Erzsébet-híd kicsinyített másával és néhány feldíszített kocsival kezdetét vette az "újkori" parádé. Kezdetekben, sőt a hetvenes és nyolcvanas években is az volt a hagyomány, hogy a város gimnáziumainak és középiskoláinak a tanulói betanultak egy-egy látványosabb koreográfiát és egyszerű, de mutatós egyenruhában megmutatták magukat a helyi polgárok előtt. Ez a hagyomány csak néhány éve tűnt el a karneválról, mert ahogyan a parádé egyre nagyobb szabásúvá vált, az évek során a helyi táncképző nagy együttesek és a külföldről - sokszor a világ másik végéről - érkező művészeti csoportok folyamatosan átvették ezt a feladatot. A nyolcvanas években a karnevál felvirágzott és nincs az a debreceni, aki ne emlékezne a "narancsdobálókra", a zászlóforgatókra vagy a koreai legyezősökre. Sok emlékezetes csoport tette tiszteletét a "kálvinista Rómában" az elmúlt negyven év során. Idén, a kilenc külföldi vendégegyüttes válogatása nem volt különösebben fantáziadús. A kék-fehérbe öltöztettet Tianguo Marching Band rendezett látványa ugyan új színfolt volt, de a néptáncegyüttesek színvonala változatos képet festett. Sem az egzotikusabb spanyol, sem a török, sem a macedón csoport nem volt igazán összeszedett, és az olasz zászlóforgatók létszámban és tudásban is elmaradtak korábbi "debreceni" elődeiktől. Ellensúlyozta mindezt a modern menetegyüttesek és a helyi kiválóságok felkészült és élvezetes produkciója. A Debreceni Népi együttes el is vitte a pálmát a zsűri döntése alapján, őket követte szorosan a helyi fogalommá vált társastáncot és mazsorettet oktató, országosan is tekintélyes Valcer Táncstúdió fehér-piros-lila, nagylétszámú forgataga, mely idén második helyet érdemelt ki a zsűritől. Estella hastáncosai gyönyörűen lejtettek végig a három és fél kilométeres távon a tűző napon; a keleti szépségű lányok hatalmas fémes csillogású szárnyaikkal minden évben üde színfoltjai a menetnek. Láthattunk szteppeseket narancssárgában egy platós kocsira épített színpadon, rengeteg pomponos és mazsorettes leánykát komoly munka közben aranyban, később zöldben, csinos táncosnőket, akik virágként nyitották fejük fölött hatalmas legyezőiket, és óriás fakanalakat pörgető szakácsnő-csoportot fehér miniruhában. A felvonulók korosztálya igen eltérő: a nagyapa korú veteránok, az ifjú zenészek, és a még ifjabb táncosok mellett sok gyermek-résztvevője is van a rendezvénynek - szinte hihetetlen, hogy 3-6 éves gyerekek milyen fegyelemmel és lelkesedéssel lejtenek végig a "Nagyállomástól" a Stadionig a négy-öt órás menetben. A hangulat a belvárosban elragadó, a felkészültek - akik a tribünökre vagy a stadionba nem váltottak helyet - székekkel és létrákkal érkeznek, a gyerekek a kordon alatt kibújva táncra perdülnek az együttesek mellett és versengve ugrálnak a kocsikról dobált cukorkákért. A biztonságiak elnézőek velük, hiszen effajta ünnep csak egyszer van egy évben az országban.
A zsűrit minden évben az Ablak című televíziós műsorból megismert Bálint György vezeti; idén a vidám hangú, gyermekbarát énekesnő, Halász Judit, a jég királynője, Regőczy Krisztina, a filmrendező Sára Sándor és a kézilabdázó, Pásztor István voltak segítségére az értékelésben.
Az idei tizenhat virágkocsi nem vallott szégyent - a kompozíciók nem voltak híján a mozgalmasságnak, a színek kavalkádjának és a kellő virágmennyiségnek sem. Igaz, a témaválasztás mintha kezdene elsekélyesedni, és kevesebb a valóban egyedi, kreatívan megálmodott tervezés. A 41. Virágkarneválon számukat tekintve a mesefigurák győzedelmeskedtek - Doktor Bubó mellett jól megfért Steven Spielberg E.T.-je, Spongyabob és a Toy Story figurái - mellettük pedig a kissé már unalmas, falusi pásztorórákat, esetleg idillt árbrázoló jelenetek. A Debreceni Egyetem hajója mutatta a legegységesebb képet, igaz, a felhasznált virágmennyiségben kicsit elmaradt a többi kocsitól. Nem úgy a szintén rajzfilmből ismert Thomas gőzmozdony, az AKSD saját tervezésű karneváli járműve, amelyet a zsűri idén a harmadik legjobbnak ítélt. A karnevál kocsijainak tervezői általban helyi képzőművészek; Pikó Sándor és Tamus István a legismertebbek közülük: Pikó munkája idén az első helyezést nyerte el a "Virágzó logisztika" című kompozícióval, melyet a Trans-Sped Kft. felkérésére készített.
Az esti felvonulás a fénypontja a debreceni - mára már egyhetesre duzzadt - karneváli rendezvénysorozatnak. A győztes együttesekkel az élen, rövidítve újra felvonulnak a virágkocsik és a fellépők; a mazsorettek világító rudakkal, a kocsik ünnepi fényben haladnak el még egyszer az estére már-már tombolva ünneplő tömeg előtt. Mikorra a Nagytemplomhoz ér az esti parádé, megkezdődik az elmaradhatatlan tűzijáték. Erkélyről nézve a hangyaboly ezután szétszéled a város utcáin és a reggelig nyitva tartó teraszokon, klubokban hajnalig tart a "születésnapi" ünneplés.
Debrecen sosem tévedhet a Virágkarnevállal, és bár a tavalyi, 40. ünneplést nem sikerült felülmúlni idén, a hangulat miatt nem lehetett panaszkodni. A rendezők csupán arra nem gondoltak, hogy a péntekre eső nemzeti ünnep után a vendégek a városban maradnak hétvégére és nem gondoskodtak szabadtéri ingyenes programokról szombatra.
