Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus és író a magyar pszichológiai témájú ismeretterjesztő irodalom megkerülhetetlen alakjává vált az utóbbi években. Az olvasóközönség a nevét elsősorban a 2021-ben közreadott Szabad akarat és a 2022-ben megjelent Örökölt sors című művein keresztül ismerhette meg, amelyek több kiadást is megértek, valamint több nyelvre is lefordították őket. A téma iránt érdeklődők utóbbit idegen nyelven először épp horvátul vehették kezükbe,a melyet idén tavasszal mutattak be a szerző jelenlétében.
A szakember tehát nem első ízben járt november 15-én délnyugati szomszédunknál írói minőségében. Mint mondta a beszélgetés elején, örömmel tért vissza az országba, a zágrábi utcákon járva pedig feltűnt neki, hogy mindenki mosolyog. „Minden városnak megvan a maga sajátos, lelki atmoszférája. Zágrábhoz a szívélyességet, a kedvességet, a boldogságot tudom társítani.”
Az Örökölt sorsra térve a beszélgetés vezetője, Antonia Ćosić a könyv fordítójához, Ana Sekso Milkovićhoz fordult, kérdezve, hogy mennyiben jelentett kihívást a kötet horvát nyelvre való átültetése. „Mielőtt elvállaltam a munkát, mindenképpen el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, hogy kiderüljön, egyáltalán képes vagyok-e lefordítani. Három nap alatt kiolvastam, és hívtam is a kiadót, hogy mindenképpen szeretném vállalni a fordítását. Azt persze nem tudtam előre megmondani, hogy vajon tetszeni fog-e ez a könyv a horvát olvasóknak: csak azt tudtam, hogy ez más, mint a többi »populáris« pszichológiai kötet.”
Mint idővel kiderült: Horvátországban is kelendő lett a könyv. Ehhez persze elengedhetetlen egy jó fordítás, és egy profi fordítónak „mindig sokat kell kutatnia” – mondta Milkovićh. „Bár tartottam a szakkifejezések fordításától, nem ez volt a legnehezebb feladat – ebben egyébként pszichológus ismerőseim segítségét is igénybe tudtam venni. Inkább annak a visszaadása jelentett kihívást, és ami talán a leginkább tetszett az Örökölt sorsban, hogy a szerző mennyire szépen használja a magyar nyelvet, és hogy a gördülékeny stílus milyen finoman fonódik össze a pszichológiai fogalmakkal.”
Orvos-Tóth a beszélgetés során szakmai kérdésekről nyilatkozott meg: a könyvhöz kapcsolódóan elsősorban a gyermekkori traumákról és a szülővé válásról esett szó. Mint mondta: „Mindannyiunk életében kiemelkedő szerepe van a gyermekkornak, mivel nagyjából hároméves korunkig fejlődnek ki azok az agyi területeink, amelyek befolyásolják például a kötődéseink minőségét, ahogyan magunkról és a világról gondolkozunk. Az érzelmi és fizikai bántások, az elhanyagolás mind-mind traumákat okoznak. A kutatások jól mutatják, hogy ezekből a korai gyermekkori hiányainkból, bántásainkból nagyon sok felnőttkori cselekedetünk »nő ki«.”
Folytatva a gondolatot, a szakember megjegyezte:
„Vannak olyan elképzelések, amelyek egyértelműen azt mondják: ha mindenkinek optimális környezetben telne a gyermekkora, kiürülnének a börtönök. Egyszerűen nem tudnánk bántani egymást felnőttként.”
Ez pedig az empátia fejlődésével áll kapcsolatban Orvos-Tóth szerint, mivel „aki gyermekként megtapasztalta a lelki közelséget, az odafigyelést, az felnőttként, amint bántana egy másik embert, azonnal azt érezné, hogy ez neki is ugyanolyan rossz, hiszen érzékeli a másik fájdalmát.”
A beszélgetést vezető Ćosić felvetette az egykék életének sajátos kihívásait, amelyekről a könyvben is értekezik a pszichológus. „[Az egyke gyermekeknek] egyedül kell elhordozniuk a szülők kimondott és kimondatlan vágyait. Amikor szülővé válunk, akkor a gyermekkel kapcsolatosan vannak elvárásaink – még ha nem is tudatosulnak bennünk. A lányok legyenek szépek, kedvesek, előzékenyek, jó magaviseletűek; a fiúk meg legyenek erősek, érzelmileg stabilak. Ezzel pedig befolyásoljuk a személyiségük fejlődését. Egy egykének egyedül kell ezeknek az akár széttartó szülői elvárásoknak megfelelniük. Ha több testvér van, akkor ezeken a terheken osztozhatnak: minden testvérnek jutnak külön-külön elvárások.”
Az elsőszülöttségről szólva a szakember szerint „a szülők összes szorongását el kell hordozni. Mivel a szülők először lépnek be egy új helyzetbe, tele vannak kétségekkel, bizonytalansággal, ezt pedig természetesen megérzik a gyermekek. Emiatt van az, hogy az elsőszülöttek lesznek azok, akik nagyon jól teljesítenek. A magas elvárások, a nyomás, a szorongás emléke megmarad bennük. Akár életük végéig is kísértheti őket ez a teljesítménykényszer. És itt fontos a kényszer szó: sokszor valóban kényszerítő erővel hatnak ezek a korai élmények a felnőttkorban.”
A moderátor végezetül feltette a nagy kérdést: hogyan ne örökítsünk át traumákat a következő generációra? Orvos-Tóth szavai szerint saját magunk meggyógyításánál kell elkezdenünk a gyermekeink védelmét. „Ennek a folyamatnak a kiindulópontja, hogy szülőként is törődjünk magunkkal. Ha gyógyítjuk a traumáinkat, csökkentjük az esélyét, hogy azt a gyermekünk átvegye. Ha egy nagyon fontos készséget kellene kiemelnem, amelyet el kell sajátítani ehhez, az az érzelmi önszabályozás lenne. Hogy képesek legyünk a dühünket, a feszültségünket, az indulatunkat csillapítani. Ezzel képesek leszünk arra is, hogy ha a gyermekünknek fájdalma, félelme van, akkor empatikusan forduljunk az ő mégoly nehéz érzései felé is.”
Orvos-Tóth Noémit stábunk még Magyarországon elcsípte zágrábi útja előtt. Videónkból kiderül, mit tart jelenkorunkban a legaktuálisabb pszichológiai témának, de rákérdeztünk arra is, mi a szerepe a könyveknek az önismeret fejlesztésében.
Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu
