Az ősi város illata - KOTO ÉS KAORI

A darab főszereplőjét, Lucát (Vati Luca), a fantáziavilágban megelevenedő környezete adja tenyérből tenyérbe: az életre kelő Kövek, a Pad, a Fény, a Kút, a Hold válaszol kíváncsi kérdéseire és didaktikusságot nem mellőzve indítják el mesebeli felfedező útján. A nyolcéves kislány a keleti bölcsre emlékeztető kertésztől (Somody Kálmán) tudja meg a titkot: a kertjükben álló japán akácok ? melyeket édesapja ültetett születése örömére ? valójában fákként élő japán lányok. A bölcs monológja kissé hosszú ? és mint más szövegrészek is, a sok utalás miatt néhol zavarosak is ? a gyermekközönség fészkelődéséből mérhető, hogy túlságosan filozofikusak. Egyébként a felnőtt fül számára olyan szép gondolatok hangzanak el, mint például ?A kertet nem kell kiszellőztetni.? vagy ?A fák élnek, éreznek és állva halnak meg.? Kotót és Kaorit végül a vén Hold szabadítja ki mozdulatlanságukból és Luca légies kísérőivé válnak a köddé vált kertész megtalálásában. A kislány rendíthetetlenül keres valamit, valamit, ami nem körülírható, nem megfogható. Barangolása, utazása finom áthallást teremt a boldogság nyomába eredő Csongor (Vörösmarty: Csongor és Tünde) vándorlásával.

A számtalan kultúrkörben előforduló, szimbolikus jelentésekkel terhelt kert(-szimbólum)  ? amely a Koto és Kaori-ban a reális világ és a kislány fantáziavilágának azonos tere ? ideális környezet egy gyermekelőadás hátteréül. Horváth Csaba a színpadon nem láttat buja növényzetet, alig díszletez, semmilyen vizuális utalást nem látunk a kert mibenlétére. A rendező-koreográfus az egyhangú képi összhatást csupán néhány, jelzésszerű kőcsoporttal bontja meg, mely alkalom adtán szerencsére világítani is tud ? a reflektoroktól feltöltődő bevonat így megmenti a színpadi látványvilág mesei arculatát és a gyerekeknek meghagyja a csoda illúzióját. Az illúzióteremtésben egyébként a legjobb elképzelés és a legjobban sikerült megoldás a Beszéd-bolt jelenete. A Kitchen Budapest vizuális művészeinek köszönhetően egyszerű, de ötletes installáció jelenik meg a háttérfüggönyön ? a bolttulajdonos, Andrássy Máté lehulló szavakat nyel le torkosan, majd minden kimondott szava, közhelye a levegőben röpköd, emeli, tolja a kifejezéseket, később mázsás súlyként szakadnak a nyakába. Luca megtanulja: a szó hatalom.

Kotót és Kaorit a valóságban is ázsiai lányok alakítják. A most inkább a háttérben dolgozó társulattól megszokott, kortárs formanyelv ellenpontozásaként a légies klasszikus balett mozgásvilágát hozzák az előadásba. Nyilvánvaló klasszikus iskolázottságuk alapján mást nem is tudnának, és a koreográfus láthatóan nem is kíván időt tölteni a képzésükkel ? hozott anyagból dolgozik. A két japán akác-lány mesebeli neve egyébként beszélő név: a koto több jelentése közül az egyik ősi várost jelent, a kaori illatot, aromát. Ezek a jelentések szépen összeegyeztethetőek a darab koncepciójával, melyben a természet és az épített környezet közötti egyensúly megtartására hívja fel a figyelmet a szerző.

Vati Luca tehetséges, színpadra termett, ügyes kislány, aki meglepő magabiztossággal és rutinnal oldja meg még a váratlan színpadi helyzeteket is. Ritmusérzékéről, memóriájáról, kiváló alkati és zenei adottságairól, táncos előképzettségéről ad tanúbizonyságot.

A Koto és Kaori finoman vezeti be a legfiatalabb korosztály számára a fizikai színház műfaját, ám Horváth Csaba nem tudja igazán egységbe rendezni az előadást, a jelenetek széthúznak. Ha nem is sokszor, de rendre kiesik a néző a darab miliőjéből és csupán a Trafó sötét, üres tereit látja. Az elidegenítő részek ellentétei az érzékeny kreativitással megoldott jeleneteknek. Ilyen például a zárókép, amelyben a világító kövek az árnyékot vető tenyerek által fák koronáivá változnak és a sötétben utoljára még megidézik a kertet, amelyben a megtalált kertész elmondja utolsó és legfontosabb tanácsát Lucának, miszerint a kert az ő lelkében él, és a világ olyan és mindig olyan lesz, amilyennek ő látja. Földeáki Nóra szövegíróként jól debütál, szavai nem csupán egy anya üzenetei, hanem irodalmi szempontból, tartalmilag és formailag is újszerűek. Hiányérzetet csak az hagyhat, hogy a szöveg még egy utolsó átfésülést igényelt volna.