A németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói által vezetett kutatócsoport egy új módszerrel nyerte ki a medálban talált DNS-t, majd a genetikai anyagot elemezték is, hogy többet tudjanak meg a feltételezett személyről, akié a medál lehetett. A DNS-vizsgálat szerint az ékszert egy olyan nő viselte, aki genetikai kapcsolatban állt az ősi észak-eurázsiai népcsoporttal, amelynek nyomait korábban csak keletebbre, Szibériában találták meg – számoltak be róla a Nature folyóiratban szerdán megjelent tanulmány szerzői.
A medál korát 19–25 ezer évesre becsülték.
A csontokból készült tárgyak anyaga porózus, ezért fordulhat elő, hogy a DNS áthatol rajtuk. A kutatók által alkalmazott új technológiával, ami nem károsítja az ősi műtárgyat, háromszor 30 percre nátrium-foszfát fürdőbe merítették a medált, oly módon, hogy az oldat hőmérsékletét fokozatosan emelték, hogy a DNS felszabaduljon.
A tanulmány szerzői rámutattak, hogy módszerük segítségével összekapcsolhatók a kulturális és genetikai leletek az őskori régészetben. Hozzátették, hogy a kövekből, csontokból és fogakból készült tárgyi leletek nagyon fontos szerepet játszanak az emberi létfenntartási stratégiák, viselkedés és kultúra megértésében.
A gyenyiszovai ember létezését egy 2008-ban az Altáj-hegységben fekvő Gyenyiszova melletti barlangban talált ujjperc alapján állapították meg. Később néhány további leletet is sikerült felfedezni. A neandervölgyi emberek csoportjából kiváló gyenyiszovai ember DNS-ét a megtalált maradványokból 2012-ben szekvenálták. A munkásságáért 2022-ben Nobel-díjjal elismert svéd genetikus, Svante Pääbo, a lipcsei Max Planck Intézet tudósa vezette kutatócsoport egy kislánytól fennmaradt egyetlen ujjcsont alapján jutott a következtetéseire.
Nyitókép: ásatások a Gyenyiszova-barlang déli kamrájában 2019-ben. Fotó: Szergej Zelenszkij
