Tarr Béla madarai sokkal többre képesek, mint az emberek
Tarr Béla nemzetközileg is magasan jegyzett filmrendezőnk alkotásai kortalan remekművek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy időről időre újra felbukkannak filmjei a művészmozik kínálatában. Idén felújított változatot kapott Tarr egy korai, 1982-ben bemutatott munkája, a Panelkapcsolat, mely a Cirko Film jóvoltából kerülhetett augusztus 8-tól újra a hazai filmszínházakba.
„A néző együtt fulladozik a szereplőkkel; fogja a fejét, ha egy kicsúszott mondatot jobb lett volna elharapni, vagy ha valami fontos dolog kimondatlan maradt. Érti, miért pöröl állandóan az anya, aki egész nap egyedül van két kisgyerekkel – de azt is érti, miért válik ez a helyzet elviselhetetlenné a férj számára. A mindennapok problémái fájdalmasan ismerősek, és épp banalitásuk révén könnyen átélhetők. Talán könnyebben is, mint a Kárhozat vagy a Sátántangó stilizált, térből és időből kiszakított szenvedésuniverzumai. Minél közelebb van, minél nagyobb a rálátás, annál ijesztőbb az élet” – írta a Panelkapcsolatról szóló kritikájában szerzőnk, Pintér Laura, aki szubjektív válogatásával is ízelítőt adott a héten a filmrendező munkásságából.
Mit jelentenek ma Magyarországon az identitás megerősítésében a cigány táncok?
Augusztus 7-én a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában tartottak szakmai kerekasztal-beszélgetést a magyarországi cigány táncművészet eredetéről, jelenéről és jövőjéről. Az augusztus 8-án tartott Nemzetközi Cigány Dal Napját felvezető eseményen Balogh Zsolt, Balogh Katesz, Táncos Zsuzsika, Fitos Dezső és Rostás Csaba beszélgetett, Rosonczy-Kovács Mihály moderálásával.
Tudósításunkban a cigány kultúra ápolásáról, a táncművészettel való kapcsolatáról, de a kortárs reprezentációjáról is szó esik. A beszélgetés kiterjedt a mozgáskultúra oktatásának jelentőségére is, amellyel kapcsolatban az egyik meghívott vendég, Balogh Zsolt tánctanár így fogalmazott: „(…) a táncon keresztül könnyebb egyenes derékkal járó embereket nevelni.” Papp Tímea írása itt olvasható.
Szappantartóját már Benedict Cumberbatch is használja
És ha már a világhírnévre törő magyaroknál tartunk, a hazai kerámiaművészet is tartogat feltörekvő tehetségeket. A fiatal alkotókat és előadóművészeket bemutató interjúsorozatunk, a Pénteki kultúrrandi vendége volt Gyeviki Hajnal keramikus, akinek autonóm műalkotásait és használati tárgyait egyaránt meghatározza az etikus és ökologikus gondolkodás.
A művész pályafutásának egyik fontos pontja volt, hogy a világhírű színész, Benedict Cumberbatch is vásárolt már a termékeiből, de olyan izgalmas munkák is kötődnek a nevéhez, mint a Balaton ökológiai adatai által ihletett diszfunkcionális étkészlet, vagy a termőföld és az étkezés közötti asszociációkat játékba hozó Talaj teríték című konceptuális tálalók.
„[A funkcionális munkáimnak] az a céljuk, hogy olyan társadalmi-ökológiai ügyekre hívják fel a figyelmet, amelyek sokakat érintenek. Szeretném, ha a segítségükkel az emberek elgondolkodnának azon, hogyan hatunk a környezetünkre, és hogy miként térhetnénk vissza egy természetközelibb életmódra” – fejtette ki alkotói hitvallását Gyeviki Hajnal, akivel kollégánk, Györgyei Szabó Magdolna a pályakezdésről és workshopokról is beszélgetett, de kiderül az is, milyen zene hozza meg az alkotókedvet és mi a titkos képessége a kerámiaművésznek.
Nemcsak a színpadon voltak primadonnák, az életben is elsők voltak a nők között
Idén májusban nyitott meg a Magyar Zene Háza új időszaki tárlata Dívák & ikonok címmel, amely egyenesen Londonból, a Victoria and Albert Museum kiállítótereiből költözött Budapestre. A világsztárok mellett magyar előadóművészekhez köthető ruhákkal és tárgyi emlékekkel kiegészült gyűjteményről szerzőnknek, Csikor Ottónak mesélt a városligeti intézmény ügyvezető igazgatója, Batta András, aki felfedte, milyen jelentésrétegek húzódnak meg a díva jelző mögött, hogy melyek a legkülönlegesebb darabok, amelyeket felvonultat a tárlat, valamint hogy milyen szempontok szerint válogatták be a magyar művészeket a Dívák & ikonok közé. Interjúnk itt olvasható, korábbi írásunk a tárlatról pedig itt érhető el.
Gregory Crewdson fotói előhívják azt, amit szőnyeg alá söprünk
„Gregory Crewdson kétségkívül napjaink legismertebb fotósa, aki az 1980-as évektől rendezői szemmel készít nagy méretű, filmekre emlékeztető, pszichológiai töltetű fotókat, amelyek jelenetei kihalt urbánus közegben vagy szokatlan belső terekben játszódnak. Erősen narratív kompozíciók, élesen megvilágított, teátrális művek, amelyek immerzív módon vonják magukhoz a nézőt. Azért is hatnak olyan erősen, mert a karakterekben magunkra ismerünk, és ösztönösen megpróbáljuk megszőni a történetüket. Azokat a sztorikat, amelyek a felszíni idill mögött húzódnak: mindent, ami kísérteties, borzalmas, félelmetes” – írta szerzőnk, Kocsis Katica, aki a neves fotóművész kilenc fontos sorozatát bemutató tárlatot látogatta meg, melynek a bécsi Albertina Múzeum ad otthont.
Vajon mi a titka Crewdson borzongató, nyugtalanító, mégis lehengerlő művészetének? Hogyan hatnak a fényképsorozatok, ha kronologikusan vezet végig egy tárlat rajtuk, és miért nevezi a művész „egykockás filmeknek” az egyik szériája darabjait? Cikkünkből kiderül!
Esendőek vagyunk mindannyian, és ezt nem kell szégyellni
Játszott már punkzenekarban, lelkes focidrukker, Depeche Mode-rajongó, lemezgyűjtő, családja körében pedig gyakran felveszi Apu$hk@h nevű alteregóját. De fő szenvedélye a képregénykészítés: Csordás Dániel ötször nyerte el a Képregényszövetség Alfabéta díját, tanított képregényrajzolást a Metropolitan Egyetemen, de vezetett képregényblogot is, amelynek darabjait, „bejegyzéseit” kötetként is megjelentette nemrég, Rögtön jövök címmel.
A naplószerű, valós eseményeken alapuló képregénykönyvön túl – mely történeteinek legtöbbször maga az alkotó a főszereplője – Csordás Dánielt az új generációról is kérdeztük interjúnkban:
„Azt rögtön leszögezném, hogy nincs olyan, hogy ezek a mai fiatalok milyenek, bezzeg mi. Mások, mert másban szocializálódtak. Azt látom, hogy művészi önmegvalósításként sokan beérik annyival, hogy tökélyre viszik egy-egy külföldi művész koppintását, és ez gyakran elég is a sikerhez. Amiben feltétlenül jobbak, mint mi, az az önmarketing. Én még abban nőttem fel, hogy elég valamit nagyon jól, lelkiismeretesen csinálni, és ez meghozza az eredményét. Ez ma már életképtelen hozzáállás” – mondta a művész szerzőnknek, Poós Zoltánnak.
Az interjú itt olvasható.
Az olvasásnál is fontosabb, hogy megőrizzük a gondolkodás tradícióját
Miért tartja fontosnak a meseolvasást Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekese? Miért tartotta meg a látszólag már haszontalanná vált mesekönyveket Péter Beáta író, újságíró? Hogyan látja az alkotókészség és a rendszeres olvasás összefüggéseit Heinczinger Mika, a Misztrál zenekar alapító tagja, és miért gondolja úgy Háy János író, költő, hogy fontosabb megőrizni a gondolkodás tradícióját, mint az olvasás gyakorlatát? A Könyvjelző című sorozat legutóbbi részében Ilyés Krisztinka kérdezte az alkotókat a gyerekek és az irodalom kapcsolatáról.
Pásztor Anna és Nagy Katica kedvenc helyei Magyarországon
Az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban programsorozathoz kapcsolódva művészeket kérünk meg arra, hogy szedjék listába a kedvenc hazai helyüket, legyen az kirándulóhely, egy város vagy falu, vagy épp egy múzeum vagy koncertterem. Pásztor Anna énekesnővel itt, Nagy Katica színésznővel pedig itt interjúztunk.
