Összehozzák a különböző műfajokat – ifj. Balázs Elemér és Oláh Krisztián a Cziffra Fesztiválon

Az utóbbi években gyakorlat, hogy a Cziffra György Fesztivál térben és időben is kiterjed: a megszokott februári időszakon kívül is szerveznek koncerteket, és nem csak Budapesten. A kilencedik fővárosi ünnepi sorozatra 2024. január 18. és február 25. között kerül sor, de Oláh Krisztiánnal és ifj. Balázs Elemérrel, a fesztivál idei díjazottjaival már szeptember közepén találkozhatott a közönség.

Oláh Krisztián: Mégpedig a fertődi Esterházy-kastély csodálatos Marionettszínházában. Ahogy a Facebookon is írtam, fantasztikus élmény volt a történelmi falak között játszani. A Cziffra Fesztivál Magyarország jelentős eseménysorozata, komoly lehetőségeket kínál az előadóknak, legyenek fiatalok, befutott muzsikusok vagy képzőművészek, irodalmárok. Olyan művészként, aki jazzel és klasszikus zenével egyaránt foglalkozik, úgy vélem, ez az a fesztivál, ami igazán összehozza a különböző műfajokat és műformákat, illetve azokat az alkotóművészeket, akik valóban Cziffra György szellemiségét viszik tovább, hiszen az ő élete és világszerte nagyra becsült munkássága sem csak a klasszikus zenében teljesedett ki.

A következő közös koncertjüket (amely ingyenes, de regisztrálni érdemes) az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban adják november 7-én, A zongora két arca címmel. A harmadik estjük a 2024-es budapesti fesztiválon februárban lesz hallható az Ötpacsirta Szalonban.

Oláh Krisztián: A műsorok felépítése mindhárom alkalommal hasonló. Ami részemről azt jelenti, hogy játszom egy szólóblokkot, ennek gerincét a saját szerzeményeim adják. Elemér is játszik egy szólóblokkot. Fertődön már kipróbáltuk, és a novemberi budapesti programban is eljátsszuk Kurtág György négykezes Bach-átiratait. Ezek azért érdekesek, mert Bach zenéje az origót jelenti számomra, sőt, azt mondhatom, hogy majdnem minden zenész számára. Ezért amikor valakivel elkezdek együtt dolgozni, mint például most Elemérrel, fontosnak tartom, hogy Bach zenéjével alapozzuk meg a közös munkát. Mi nagyon-nagyon élvezzük. Csupán annyit teszünk hozzá, hogy a darabok előtt és után improvizálunk. Ezzel picit mai kontextusba szeretnénk helyezni a kompozíciókat, illetve hozzátenni azt, amit mi gondolunk e zenéről. Az eredeti művek természetesen teljes egészükben elhangzanak.

A szólórészben mit érez feltétlenül eljátszandónak?

Oláh Krisztián: Úgy hiszem, hogy az alkotói repertoáromból olyan darabok emelkednek ki, amelyek valamilyen módon a liszti és cziffrai örökségre reflektálnak. A legutóbbi lemezemen, amelynek némi töprengés után a Music for 24/7 címet adtuk, található egy szám, ami tulajdonképpen egy Liszt-parafrázis. Csorbítatlanul elhangzik egy Liszt Ferenc-zongoramű, majd mai hangvételben tulajdonképpen köré komponáltam egy új darabot. A munkásságom jelentős részét foglalják el az ilyen típusú darabok, úgy is fogalmazhatok, hogy ez a zeneszerzői gondolkodás jellemző rám. Úgyhogy a Cziffra fesztiválos koncertekre kifejezetten ezekből válogattam.

Min dolgozik még most?

Oláh Krisztián: Nagy erővel vágtam bele az őszbe. Még javában játsszuk az előző lemez anyagát a saját zenekarommal, az Oláh Krisztián Quartettel, de már tervben van egy új anyag. A következő évben rengeteg közös munkánk lesz, klasszikus zenekarokkal is, szerintem ezek a programok komoly figyelmet fognak kapni. 2024-ben lesz ötéves az Oláh Krisztián Quartet, úgyhogy a lemezbemutatók mellett sok érdekes koprodukcióval állunk elő.

2018-ban meghívták Amerikába. Nem marasztalták?

Oláh Krisztián: A jazz világában az egyik legnagyobb presztízsű zongoraversenyre kaptam meghívást, ezt követően néhány hetet még Amerikában töltöttem. Azzal a tapasztalattal tértem haza, hogy nagyon meg kell becsülni azt a zenei miliőt, amiben itthon felnőttem, és amelyben jelenleg is alkothatok, hiszen ez a közeg rendkívül inspiráló. Persze nem tagadom, hogy zenészként nehézségekkel is szembe kell néznünk, de az örökség, ami Magyarországon a kezünkben van, felbecsülhetetlen. Látom, hogy a problémák globálisan is jelen vannak. Irtó nagy a zaj, nehéz kitűnni a tömegből. Sokan nem tudják, ezt miképpen lehet oly módon megtenni, hogy ne legyen giccses vagy erőltetett, mégis szólítsuk meg a szélesebb közönséget. Azt a réteget is, amelyik nem érti még az online kommunikáció direkt formáját, ugyanakkor azt a fiatal réteget is „elkapja”, amelynek tagjai viszont csak ezt értik. Úgy gondolom, hogy univerzálisnak kell lenni olyankor is, ha nem a hangszer és a kottafüzet mellett ülünk. Nagyon fókuszáltan kell kommunikálnunk, megmutatni, hogy létezünk a világban. Ez talán nehézség, de én örök optimistának tartom magam.

Voltak már egy színpadon, igaz?

Ifj. Balázs Elemér: Egy apa-fia koncerten Oláh Kálmánnal, Krisztián édesapjával és az enyémmel, Balázs Elemérrel. De ez a legelső olyan együttműködésünk, amikor csak mi ketten léptünk-lépünk fel. Nagyon-nagyon örülök, hogy ez létrejött, mert Krisztiánnal egészen újfajta dolgokat tudunk létrehozni. A Cziffra Fesztiválon elhangzó műsorainkban talán az a legérdekesebb, hogy igen sok teret kap az improvizáció. Hogy mikor és milyen mértékben, az erősen függ a közönség fogékonyságától. Fertődön például előfordult, hogy koncert közben találtunk ki valamit. Vissza akarjuk hozni és életben tartani a liszti tradíciót, sőt a Haydnhoz és Mozarthoz kapcsolódó értékes rögtönzések világát is. A korábbi évszázadokban elvárt dolog volt, hogy egy előadó vagy alkotó képes legyen nyílt színen parafrazeálni, egy motívumot variálni. A szabadság sok esetben érdekesebb lehet klasszikus zenei koncerteken, mint az, amivé átalakul... Szerintem a klasszikus muzsika a romantika előtt nem ilyen volt. A komolyzene igazából soha nem volt „komoly”.

Arra gondol, hogy a tűpontos, de gépies, steril előadások idejét éljük?

Ifj. Balázs Elemér: Én ezek ellenkezőjében, a balanszban hiszek, a zenében is, mint minden másban. A legfontosabb, hogy minél hűségesebben tolmácsoljuk azt az információt, amit a szerző közölni akart, amit a kottában rögzített. De emellett teremtsük meg azt a légkört, amelyben az alkotó intuícióit képesek vagyunk a legjobban átadni, magunkon átszűrve közvetíteni az üzenetét.

2021-ben huszonnégy Chopin-prelűdöt és ezekre huszonnégy improvizációt játszott CD-re.

Ifj. Balázs Elemér: Chopin most is műsoron lesz, mert az ő zenéje színtiszta romantika, sosem írt klisék szerint. Februárban a prelűdökből Cziffra fantasztikus átiratában játszom, saját új kompozícióimmal tarkítva ezt a részt. E nyomon járva épp most tervezek új lemezt. Hogy mi kerül rá, még nem árulhatom el. Igazán újszerű lesz, és az említett balanszt próbálom megteremteni, kiegészítve azzal az üzenettel, hogy az én zenei környezetemben nincsenek műfaji határok, csak zene van. Nem szeretnék egyetlen műfaj felé irányulni, hanem kifejezni azt, ami éppoly jólesik a közönségnek, mint nekem.

Hogy érzi magát, milyennek látja a nemzedéke jövőjét?

Ifj. Balázs Elemér: Bizakodó vagyok az ilyen fantasztikus lehetőségek miatt, mint a Cziffra György Fesztivál tehetséggondozási programja. Úgy látom, egyre jobban kezd felvirágozni a fiatal tehetségek támogatása más fórumokon is. Kevésbé kátyús az érvényesülés útja, mert kitűnő pályázatokat lehet elérni. Abból a szempontból azonban nehezebb, hogy a klasszikus zene fogadtatása kicsit elment a feszengősebb stílus felé. Krisztiánnal azon dolgozunk, hogy érdekesebb perspektívából mutassuk meg a komolyzenét.

Nyitóképen Ifj. Balázs Elemér (fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu) és Oláh Krisztián (fotó: Hegyi Júlia Lily)