A MU Színházban december 6-8. között lesz a Kárpát-medencei amatőr színtársulatok legjelentősebb fesztiválja, a FESZT-FEST. Regős János főszervezőt a szinhaz.org kérdezte.
A Magyar Szín-Játékos Szövetség más szakmai szervezetekkel közösen válogatta össze a rendkívül színes programot: lesz történelmi játék, fekete kabaré és zenés előadás is gyermekek, felnőttek és idősek előadásában. A nézők képet kaphatnak arról, hogy mely amatőr társulatok a legjobbak ma.
Mi alapján válogattátok ki az előadásokat, amelyeket bemutattok Budapesten?
A FESZT-FEST már több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Van egy alapszabályunk, miszerint más fesztiválokon fődíjat nyert, illetve arany-, vagy gyémántdiplomával jutalmazott darabokat válogatunk be a programba. Ezek az előadások már bizonyítottak, ráadásul fontos dolgokról szólnak. Az előadások közti szünetekben most is tartunk beszélgetéseket meghívott szakemberekkel: Zalán Tibor költő, dramaturg és drámaíró, Mispál Attila, a Debreceni Csokonai Színház rendezője és Formanek Csaba a Szín-Játékos Szövetség elnökségéből vesznek részt ezeken.
Előadásaitok rendkívül sokszínűek. Monodráma, táncos és zenés produkciók is láthatók lesznek. Erre tudatosan törekedtetek?
Egyszerűen ilyen gazdag az idei kínálat! Az Orgia című előadás történelmünk egy sötét korszakával szembesít. A nyilasuralom utolsó 2 hónapját idézi meg egyfajta zenés brechti fekete kabaré formájában. Lesz kortárs dráma is, Székely Csaba mára már klasszikussá vált darabjai, a Bányavirág Érmihályfalváról és a Bányavakság Nagykikindáról. Gyermekszínjátszók is fellépnek, a Duna-menti Tavasz Gyermekszínjátszó Fesztivál (Szlovákia) és Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Fesztivál legjobbjai. A füleki Zsibongó Kisszínpad A kiskuruc című Móricz-adaptációt mutatja be a két gyerekblokk egyikében. A gyermek- és diák előadások többsége komoly mondanivalóval szól a nézőkhöz: a magára hagyottság, a tanácstalanság dilemmái, a manipuláció elleni védekezés, a menjünk vagy maradjunk kérdései. A Mese a lányról, aki nem beszél a közösségbe való integrálódásnak lehetőségeire kérdez rá. Ki kell hogy emeljem a fesztivál egyik legkülönlegesebb előadását, a délvidéki Túladunai című zenés drámát, amelyet egy 40 fős társulat ad elő egy zsellérsorban lévő „túladunai” lány és egy módos kupuszinai fiú szerelméről.
Mivel az előadások mind amatőrnek számítanak, civileknek vagy a szakmának szólnak inkább?
Mindkettőnek. Budapesten a színházi kínálat óriási, de talán amatőrökből kicsit szerényebb a választék. Ezek többnyire vidéki műhelyek, a fesztiválok többségét is vidéken rendezik, így az érdeklődők ritkábban juthatnak el egy-egy bemutatójukra. A szó legjobb értelmében őszinte, lélekből fakadó színházat láthatunk tőlük. Sokszor igen magas szakmai szinten játszanak, nem nagy a különbség a profik és köztük.
Díjakat is osztunk itt: az évad legjobb előadásának értékelt darabot a Paál István Diplomával tünteti ki a zsűri. Emellett két nívódíjat is odaítélünk, amelyeket Nagy András Lászlóról és Solténszky Tiborról, egykori elnökeinkről neveztünk el.
Mit ad ez a fesztivál az amatőr színjátszásnak?
Mindenképp orientál, alkotói kapcsolatokat teremt. A győri RÉV Színház, az inárcsi KB35 és a FAQ között pont a régebbi fesztiváloknak köszönhetően koprodukcióban jött létre a Pillangó. A „kíváncsiak vagyunk egymásra” érzésből sok jó előadás született eddig is. A hazai amatőr színjátszásnak több rétege van. Az egyik a már műhely-jelleggel dolgozó társulatok, ők már inkább a függetlenek közé sorolhatók. Az ő döntésük, hogy inkább köztünk szeretnek megjelenni. A másik réteg a kisvárosi-falusi felnőtt színjátszók, akik néha szívbemarkoló előadásokat hoznak létre. Azt is felemelő érzés látni, ahogy összehozzák egy-egy település apraját-nagyját. És itt van az egész országra kiterjedő diákszínjátszó mozgalom, akik közül az elszántabbak később hivatásuknak választják a színházcsinálást.
Az amatőröknek van jövője?
Jelene és jövője is. Hogy fejlődik-e, nehéz eldönteni, de hogy létezik, az fontos. Reneszánsza van manapság a színháznak, ami azért meglepő, mert egyre inkább magunkra maradtunk a minket körülvevő mesterséges terekben. A nézőterek tele vannak, sokféle színház él és virul ma. Lehetőséget ad arra, hogy együtt legyünk, hogy új nézőkkel vagy a saját közösségünkkel találkozzunk.
Miért érdemes a nézőknek beülnie a fesztiválra a MU Színházba?
A FESZ-FEST kalandtúra lesz. Hol van még egy olyan esemény, ahol gyermekek, középiskolások, idősek, fiatalok együtt láthatók különböző színházi szituációkban? Ahol lehet megriadni, lelkesedni és mindezekhez szabadon viszonyulni. Kirándulás lesz ez egy olyan színházi területre, ami a közönség számára talán még felfedezésre vár.
Nyitókép: Gyermek színjátszók, a Duna Menti Tavasz Gyémánt Diplomásai: Színt Vivők.
