 |
| Fotó: Valuska Gábor/konyvesblog.hu |
A könyvbemutatón Juhász Tamás, Sándor Erzsi fia is részt vett, aki egyébként társzerzőként a könyv írásában is közreműködött, széljegyzetekkel, emlékezéseivel egészítette ki édesanyja történetét, ahol azt mind a ketten szükségesnek érezték.
Sándor Erzsi a kecskeméti színház színésznője volt, amikor második gyermeke, Tomi megszületett. A kisfiú egy ritka betegség következtében fokozatosan vesztette el egyébként is nagyon gyenge látását, amin a folyamatos orvosi konzultációk, kezelések, műtétek sem segítettek.
A könyv őszintén mesél félelemről, csalódottságról, kiútkeresésről, és arról, miképpen döbbent rá az írónő arra, hogy ha a helyzeten már nem tudnak változtatni, akkor az adott körülményekből kell kihozni a legjobbat: azaz vak fiából kell önálló életre képes, boldog, teljes embert nevelnie.
A történet természetesen itt nem ér véget, hiszen az elhatározás könnyebb, mint a megvalósítás ? mesélik a szerzők.
?Nincsenek sikertörténeteim az integrációval kapcsolatban, mint ahogyan Magyarországon szerintem egyetlen fogyatékkal élőnek sincsenek. Ugyanakkor hiszek abban is, hogy nagyban múlik a fogyatékkal élőnek a hozzáállásán is, hogy mennyire sikerül beilleszkednie? ? mondta el a bemutatón Juhász Tomi, aki gyerekként megtanult úszni, korcsolyázni, sőt biciklizni is, táncolt a szalagavatóján és elvégezte az ELTE történelem szakát.
?Tomi ép gyerekekkel együtt járt iskolába, de a tanárok nem igazán voltak segítőkészek. Igaz, nem is hiszem, hogy ekkora nyomás, a rengeteg tanóra és amellett, hogy egyszerre 70 gyerekre felügyelnek, elvárható lenne, hogy ők még megtanulják a Braille-írást, csak mert van egy vak gyerek is az osztályban. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy mindig akadtak olyanok is, akik nagyon lelkesek voltak? ? egészítette ki Sándor Erzsi az elhangzottakat.
Sándor Erzsi végzettségét tekintve színész, évekig volt a Miskolci Nemzeti Színház, majd a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja. 1994 óta a Magyar Rádió szerkesztőségének főmunkatársa. 1995-ben újságírói munkájáért Tolerancia-díjat kapott, rádiós tevékenységéért pedig az elismerést 1999-ben és 2001-ben is megkapta, 2002-ben pedig az MR Nívó-díjjal jutalmazták.
Saját bevallása szerint, ha van értelme most megjelent könyve megírásának, akkor az az, hogy talán lesz, aki belekapaszkodik egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. ?Szerintem nincsenek jó megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben? ? mondta.
A Szegény anyám, ha látnám című könyv már kapható a Park Kiadó gondozásában.
