Hogyan mutatnád be magad annak, aki nem ismer?
1988-ban születettem Madridban, ahol családommal egy évet éltünk, onnan Hollandiába költöztünk. Egy bátyám és két öcsém van, akikkel fantasztikus volt felnőni. Öt éves voltam, amikor egy sajnálatos eset miatt bátyámmal elszakadtunk a családunktól, és csaknem három évet éltünk az Amerikai Egyesült Államokban. Ezekben az években gyerekként megtapasztaltam, milyen szülők nélkül idegen országban idegen családoknál idegen környezetben hányódni. Ezen tapasztalatok okozta sérüléseknek tulajdonítom szociális érzékenységem elmélyülését. Mindenkit érnek nehézségek, mindenkinek megvan a maga keresztje, de két dolog történhet: feldolgozás vagy felemésztődés. Ezekről hosszan lehetne beszélni, miként lehet traumákat sikeresen feldolgozni, illetve ? például segítség hiányában ? miként emésztődik fel az ember. Úgy gondolom, mivel magam is átéltem nehézséget, így érzékenyebb vagyok mások nehézségeire. 1997-ben, nyolc éves koromban bátyámmal visszakerültünk édesanyánkhoz és testvéreinkhez. Ekkor már Magyarországra, Ráckevére. Itt nőttem fel, itt érettségiztem. Közben már gimnazista koromban elkezdtem jótékonysági akciókat szervezni barátaimmal (jótékonysági estek, adománygyűjtések, nyári gyerektábor). 2009-ben felvételt nyertem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány szakára. Egyetem mellett dolgoztam, és tovább szerveztem a jótékonysági programokat. A tanulás melletti munka és szervezkedések miatt kétszer halasztanom kellett az egyetemen. Diplomámat idén szerzem meg.
Jelenleg hol dolgozol, az iskola mellett mivel foglalkozol?
Jelenleg a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Erasmus+ Ifjúsági Programirodában dolgozom mint tájékoztatási szakreferens. Közben készülök az államvizsgámra és az MA felvételimre. Ősztől az ELTE szociálpolitika mesterszakán szeretnék tanulni levelezőn. Szervezek továbbá egy jótékonysági fesztiválhoz hasonítható rendezvényt, (Kapocs ? diákok a közösségért), amely szeptemberben néhány napon át az önkéntes fiatalok és hátrányos helyzetű emberek kapcsolatát, társadalmi problémákat, hazai és külföldi önkéntes lehetőségeket ismertet kerekasztal-beszélgetések, kiállítások, rövidfilmek keretében. Ezt a rendezvényt tavaly májusban megszerveztem a Kogart Galériában. Szeretnék hagyományt teremteni belőle.
Hogyan működik a Vásáry Tamás Ösztöndíjra való pályázás folyamata, mit kellett tenned?
A pályázat értelmében egy beszámolót volt szükséges írnom az eddigi, a jelenlegi és az erre az évre tervezett önkéntes munkálataimról. Illetve csatolnom kellett egy önéletrajzot.
Önkéntes munkádért kaptad az elismerést. Ez alatt mit kell érteni pontosan?
Tizenhat éves koromtól szervezetten jótékonykodom. Olyan karitatív projekteket kezdtem szervezni, amelyek egyrészt hátrányos helyzetű embereknek nyújtottak segítséget, másrészt a társadalmi felelősségvállalás fontos szerepét hirdették. Projektjeim során önkéntes csapatokat toboroztam, amelyek elsősorban fiatalokból álltak. Önkéntes munkásságomban tehát ez a két cél szerepelt és szerepel továbbra is: a segítségre szorulót észrevenni, erőnkhöz mérten támogatni és minél több fiatallal megismertetni a segítségnyújtás egyszerű nemességét.
Mihez fogsz kezdeni az ösztöndíjjal? Van valami nagyobb szabású terved?
Mivel egyetem mellett dolgozom, így levelezőn tudom folytatni mester tanulmányaimat. Amit én kinéztem, az azonban levelező szakon csak költségtérítéses formában létezik. Fizetésemből nehezen tudnék egy ilyen költséges szakra félretenni, a Vásáry Tamás Ösztöndíjból viszont pont fedezni tudnám. Így egy sikeres felvételi után nyugodtan tudom kezdeni a mesterszakot.
Ezen kívül milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Mindenképpen szociális területen szeretnék dolgozni. Mélyen érint Magyarország szociális hálózatának helyzete, lelkesedésemmel és energiámmal szeretném a magyar társadalom ügyét szolgálni. Számos társadalmi probléma mélyen érint, a nőket és gyerekeket ért trauma, a családon belüli erőszak különösen.
Civil kezdeményezésemet, a Kapocs ? diákok a közösségért nevű rendezvényemet szeretném minden évben megszervezni.