A nehézség nem is elsősorban a névsor kialakítása, illetve a művek gyűjteménybe válogatása, hanem a szövegek létmódja, s e létmód viszonya a színházi előadásokhoz. A Rivalda színházi csengésű címet visel, célja egy évad legjobb bemutatott drámáinak kiemelése és közreadása. A Magvető kötete viszont általában nem azokat a textusokat tartalmazza, amelyek a bemutatókon megelevenedtek, vagy legalábbis más kép rajzolódik elénk a színművekről, mint a színházakban láttuk. Az antológia ugyanis ? szövegét nézve ? irodalmi arcélű: természetszerűleg az írói copyrightot, az írott változatot részesíti előnyben, nem pedig a rendezőpéldányt, a színházi szövegvariánst. Így van rendjén (könyvkiadói szempontból és a Rivalda-hagyományok jegyében) ? de e ténnyel számolnia is kell a színházbarát olvasónak.
Fábri Péter író, Hegedűs D. Géza színművész és Radnai Annamária dramaturg a Rivalda 2011-gyel az utóbbi esztendők egyik legszínvonalasabb drámai évadtükrét (évadmetszeteit) helyezte asztalunkra (nyilván nem vita nélkül. Fábri például pár hónapja ellenérzésének adott hangot Závada Pál új darabjával szemben). De már az ábécérend szerinti első szerző, Háy János Völgyhídja esetében elég egy pillantást vetni az instrukciókra, s a csak kissé is tájékozott néző azonnal érzékeli: Bagossy László szinte ezen utasítások ellenében, (Háy által sem kifogásolt) más logikával ? az ember- és bábszereplők funkcióit eltérően értelmezve ? vitte színre a tragikus történetet a Kolibriben. Térey János Jeremiás avagy Isten hidege című monumento-drámája nem száznegyven oldalának egészével került a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadára, hanem erősen rövidítve. A különbség-sor folytatható lenne. Nem annyira ?rivalda? ez, inkább ?írószoba?.
Az öt darab közül kettő (Téreyén kívül az ugyancsak a Nemzeti stúdiójában bemutatott Magyar ünnep, Závada Pál műhelyéből) verses, s egy harmadik ? Vörös István: Ördögszáj ? is tartalmaz nem kevés versbetétet. (A verses forma újraelevenedéséről nemrég Márton László értekezett.) A Závada-darabon lehetne igazán lemérni, milyen átalakuláson ment keresztül a szöveg, amíg nagy visszhangú (énekbeszédes, zenekari közreműködéssel dúsított stb.) premierjéig eljutott. Vörös drámája ? melynek felfedezése a Kovátsműhely érdeme ? időközben az író hasonló című önálló kötetében is napvilágot látott, kilenc további drámai mű mellé ágyazva: e kontextus a darab összetettebb megközelítési módjait biztosította. Ötödikként Németh Ákostól a Deviancia illeszkedik a sorba. A Zsámbéki Nyári Színházban a szerepek életkori kiosztásával is árnyalták-módosították a művet (mint a minimális számú, azonban jó szolgálatot tevő fényképfelvétel is bizonyítja).
A Rivalda egyik küldetése a mindenkori évad-reprezentáción, évadtanúsításon túl a drámák ?ajánlása?, az érdeklődés homlokterében tartása. Németh lélektani érzékenysége és stiláris dinamikája, Vörös rugalmasan sokrétű dramaturgiája, különös cselekmény- és időszövése ezt azért is megérdemli, mert ősbemutatójukat viszonylag kevesen tekinthették meg. Háy drámaírói pályáján a Völgyhíd részben újdonság, tematikája és anyagkezelése egyaránt indokolta, hogy tavaly elnyerte a Legjobb új magyar dráma (kritikus)díját. Téreyt drámaíróként (és drámafordítóként) örvendetesen sokat foglalkoztatja, ám e téren kifejtett munkásságát formanyelvben még nem megfelelően adaptálta a kortárs magyar színház. Vörös meg mintha egyelőre a mai hazai drámaírás ?rejtett tartaléka? lenne, aki pusztán az Ördögszáj-kötet alapján is rengeteg meglepetést tartogat (bár műsorra tűzték már más darabját is). Závada klasszikus szerzők műveinek átdolgozását követően saját regényeinek színpadra ültetésébe kezdett, s e vállalkozás a jövő szezonban sem szakad meg: már hirdeti 2012 áprilisára az Új Színház a Jadviga párnáját.
A kötetben se Nádas Péter Szirénének, se Esterházy Péter Én vagyok a Te című friss színpadi művét ne keressük. Ezek 2011 téli bemutatók, a sorozat logikája szerint tehát a Rivalda 2012-ben kaphatnak helyet. Ha bekerülnek, azok is avagy-drámák lesznek. Mert e szó, mely a Térey-opus címében áll, mindig elnyeri változatképző érvényét, amikor az írott szövegről avagy annak színpadi megvalósításáról van szó.
