Öt érdekesség Eszterháza marionettszínházáról

Színpad

Eszterháza első fénykorában Esterházy „Fényes” Miklós marionettszínháza Európában egyedülállónak számított.

Az marionettszínházat 1773. szeptemberében, Mária Terézia vendégeskedése idején nyitották meg a Haydn vezényelte Philemon és Baucis darabbal.

Az előadásról a Bécsben megjelent francia nyelvű tudósítás, a Relation így ír: „Ami leginkább csodálatraméltó volt, az a díszítés szépsége, gazdagsága és kidolgozottsága. Az egész látvány és a különböző részek méretarányainak törvényszerűségét annyira hűen betartották, hogy így semmi sem veszett el az egész szépségéből. A hitelességgel, pontossággal és gyorsasággal végrehajtott színváltozásokat a nézők tapsa, csodálkozása és meglepetése jelezte, hogy méltányolták.”

A marionettszínház Európai-szinten egyedülálló volt.

Ezt igazolja Vályi András 1796-ban kiadott Magyar országnak leírása című munkájának részlete: „Van az úgy nevezett marionetten Theater a’ kertben, mellynek épűlete valamint költséges vala, úgy jeles, és gyönyörű is, a’ benne lévő ékesítések, és rajzok olly mesterséggel intéztettek Paversbach feltalálója által, hogy hirtelenséggel harmintzhatszor változtattathatik, ’s jelesebb, és tökélletesebb is vala, mint Párisban a’ híres Nikolaié.”

A 18. századi eszterházai marionettszínház rangját érzékelteti az 1778-as gothai almanach beszámolója:

 „Az elmúlt évben egy új előadás 6000 forintba került, és olyan pompás volt, hogy maga a császárné is látni óhajtotta. Ezért Schönbrunnban építettek egy színpadot, s a bábokat és díszleteket Bécsbe vitték.”

Az épület lenyűgözte látogatóit.

Belső terét festett sásokat utánzó stukkók és csillogó poros kavicsokban, kagylókban, csigákban gazdag vizes grották, falra festett tájképek díszítették.

2005-ben, a marionettszínházban zajló régészeti kutatás során egy faunfejre bukkantak a szakértők. 

A görög-római mitológia kecskelábú, erdei félistenségei kultuszát eredetileg a görög-római időkben a földművesek ápolták, de a színjátszáshoz is közük van: a latin faun a görög szatír megfelelője. A szatírjáték pantomimelőadás volt, ahol a történéseket a narrátor – akinek szövege hordozta a „szatírát” – közvetítette a közönség felé. Ez lehetett vidám, kesergő, de mindenképpen gunyoros, amely során szerepet kapott a karének, a tanulságok kimondásában.

Nyitókép: a marionettszínházban, 2005-ben talált faunfej. Forrás: Esterházy-kastély Fotótár