Győrben, az Újvárosban fut a Kossuth utca, ahol 700 méteren belül öt különböző felekezetű templom sorakozik: a zsinagóga, egy katolikus templom, az evangélikus Öregtemplom, egy görög katolikus és egy református templom. Ez a színhelye az Öt templom fesztiválnak, amely párbeszédet, együttműködést hirdet az egyes felekezetek között: minden napnak egy-egy felekezet a gazdája, a fesztivál közönségét pedig ily módon minden nap más helyszínen látják vendégül. Ennek az egyedi, ökumenikus találkozónak a története visszakanyarodik egészen odáig, hogy egykor Győr is pályázott az Európa kulturális fővárosa címre, Borsa Kata és Pál Kálmán a Karzat Kultúrközpont Alapítványtól akkor nyújtották be egyebek között az Öt templom fesztivál tervezetét is, amely 2006-ban valósult meg először.
A fesztivál ötletgazdája és igazgatója, Pál Kálmán hosszú távra tervez: ?Büszkék vagyunk a fesztiválra, mivel koncepciójában egyedülálló kezdeményezésről van szó, amely néhány év múlva ? éppen egyedisége miatt ? akár európai jelentőségre is szert tehet. Győr Újvárosának rehabilitációjához is szeretnénk hozzájárulni a fesztivállal, vissza akarjuk kapcsolni a város vérkeringésébe ezt a jelenleg kissé mostoha sorsú, de komoly történelmi múlttal és gyönyörű műemléképületekkel teli városrészt. Célunk az is, hogy legyenek hűséges, visszatérő fellépőink, akik akár a találkozó teljes idején nálunk vendégeskednek.?
Borsa Kata a gyakorlati kérdésekbe avat be: ?Mindenféle intézményi háttér nélkül jutottunk el idáig, egy viszonylag szűk, de lelkes, szakértő stábbal. A fesztivál anyagi hátteréről annyit érdemes tudni, hogy idén 3,5 millió Ft-tal támogat minket az NKA, 1,5 millióval szállt be a város önkormányzata, a Peter Wilheim Art Projects pedig nagyvonalúan elvállalta a fesztivál első napjának szponzorálását. Amikor elkezdtük az első fesztivált szervezni, egy asztalhoz ültettük a felekezetek vezetőit, és nagyon hálásak vagyunk azért, hogy bizalmat és döntési szabadságot szavaztak nekünk. Jellemző például, hogy mindannyian pozitívan fogadták, hogy az egyes napok programjai között bőven van átjárás: például pénteken a katolikus templomban a Le Tendre Amour XVII-XVIII. századi zsidó zenét játszik, hétfőn, a református templomban Gryllus Dániel Pál Apostol koncertjén ? ahol Ferenczi Györgyék is közreműködnek ? Ittzés János evangélikus püspök vállalta a narrátor szerepét.?
A fesztivál nagyszerű ütemérzékkel Popper Péter előadásával nyílik, akinek nevére egyrészt megtelik a pár éve gyönyörűen felújított Zsinagóga, másrészt pedig előadása karakteres felütést ad a rendezvény nyitónapjának. Az előadásban komoly hangsúlyt kap a kiválasztottság fogalma, amely az előadó szerint nem irigyelnivaló kegy, hanem a szenvedést magába foglaló rendeltetés, akár az egyéni sorsokat, akár egy nép kollektív sorsát tekintjük. A tízparancsolatról mint egyetlen erkölcsi viszonyítási alapról beszél Popper, aki leszögezi, hogy ugyan nem tudja, van-e Isten, vagy nincs, de mindenképpen úgy kell élni, mintha lenne.
Peter Wilhelm, a fesztivál egyik fő támogatója a Holokauszt árnyékában ? Izraeli művészek ?Második generáció? című kiállítás szponzoraként is bemutatkozik. A felkavaró és megrázó tárlat kurátora dr. Batya Brutin volt, a kiállítást dr. Asher Ehrenfeld rabbi nyitja meg, egy olyan szimbolikus történettel, amely azt példázza, hogy a ?gyerekek? nem léphetnek túl szüleik múltján, hiszen elképzelhető, hogy két egymást szerető ember hirtelen azzal szembesül, hogy az egyik fél szülei a gyilkosok, a másik szülei pedig az áldozatok között voltak. A kiállításon számomra a legfájdalmasabb jelenség a mágikus azonosulás: az a folyamat, ahogy a második generáció magára ölti (akár szimbolikusan) szülei csíkos tábori ruháját, bőrébe karcolt tábori számát. Peter Wilhelm komoly reményeket fűz ? az eredetileg a Manna Galériában, Budapesten debütáló ? tárlat utóéletéhez: ?A kiállítás alkotói olyan ötven-hatvan körüli izraeli művészek, akiknek szülei átélték a holokauszt borzalmait, és ők ? bár teljesen új életet kezdtek ? mégsem tudtak elszakadni a családjuk történetét tragikusan meghatározó eseményektől. Fontosnak tartjuk, hogy a kiállítás minél több látogatóhoz eljusson, Budapest és Győr után Debrecenbe, Miskolcra és Nagyváradra utaztatjuk a tárlatot. Nyitottak vagyunk múzeumpedagógiai kezdeményezésekre is, szívesen fogadnánk iskolák jelentkezését is egy-egy kihelyezett történelemóra céljából."
Az első estét a Jeszensky ? De Cecco Duo klezmer muzsikája zárja, utólag nagyon hálás vagyok a társaságomban lévő bennfentes hölgyeknek, amiért tétovázás nélkül az első sorba navigálnak. Két ragyogóan tehetséges, szellemes, kirobbanóan felszabadult és eredeti, fiatal muzsikus magyarországi debütálásának lehetünk tanúi, az olasz zeneszerző és zongorista Giovanni De Cecco a klasszikus zene felől közelít (némi punkzenész múlttal), a brazíliai-magyar hegedűs, Leonardo Jeszensky pedig elsősorban népzenész (némi metálos múlttal), és mindketten megszállottjai a romániai tradicionális zsidó muzsikának. Ahogy kettejük eltérő zenei világa találkozik, ahogy dobálják egymásnak a stílusjátékokat, ötleteket, zenei gegeket, az a szabadságnak, a könnyedségnek olyan foka, amellyel nagyon ritkán lehet találkozni. Giovanni De Cecco egy szemérmes virtuóz: olyan elegánsan szörföl a stílusok között, mintha csak nyakkendőt cserélne, és mindegyik elképesztően jól áll neki, Leonardo Jeszensky pedig a szívét adja bele, csak úgy zuttyan. Ennyi érzelem, rafinéria, humorérzék, zenei alázat és pimaszság, eredetiség egy tucatnyi zenésznek is elég lenne, ők viszont, az elvetemültek, ketten osztoznak az egészen.
Ezután már csak fél napom van, ahogy ráhangolódnék a katolikus templom programjaira, már mennem is kell. De szerencsésnek mondhatom magam, mert délután azért belehallgathatok a Le Tendre Amour eredeti hangszereken (barokk oboa, barokk hegedű, csembaló) előadandó koncertjébe, és megérzem, mit jelent például, amikor az együttes szoprán énekesnője, Estefanía Perdomo végiglejt a templomon, és nyomában zeng az egész tér. Az is öröm, ahogy Esteban Mazer lelkesen konstatálja, hogy a Győri Konzervatóriumból kölcsönkért értékes csembaló hangja tökéletes (Borsa Kata sokadik bravúrja). A Liszt Ferenc Zeneiskola Kamarakórusának délutáni fellépése minden esetlenségével és bájával saját zeneiskolai múltamra emlékeztet, bár van egy kivételes szólistájuk, aki mindenképpen felfelé lóg ki az együttesből. Heindl György eszmetörténész előadásával zárom a fesztivált, a pécsi Péter és Pál sírkamra festményeinek Sherlock Holmes-i nyomozásába bonyolódva. Az i.sz. 400 körülinek datált festménytöredékek aprócska puzzle-jaiból felcsillanó ikonográfiai megfejtés eleganciája lenyűgöző, üzenete a feltámadásról pedig valóban lélekemelő.
Mindenkit csak biztatni tudok, hogy akinek zenét hallgatni, nagyokat sétálni, barátkozni, beszélgetni van kedve, vagy csupán pár napra lelassulni, kizökkenni a hétköznapokból, üljön vonatra és meg se álljon Győrig. A kis fesztiválok intimitását, barátságosságát a nagyok profizmusával vegyítő Öt templom fesztivál hétfő estig még nyitva áll.
