Szebényi Ágnes és Huber Beáta kurátorok dinamikus tárlatvezetése párhuzamosan ismertette a művészek életrajzát, fontosabb szerepeiket. Talán kevesen tudják, hogy Gábor Miklós édesapja mozitulajdonos volt Zalaegerszegen, majd Székesfehérvárra költözött a család, ahol már két mozit üzemeltetett az édesapa. „Amikor csak tehettem, beültem a moziba” – emlékezett vissza Gábor Miklós, akit a filmek ösztönöztek a színház felé.

Bessenyei Ferenc Hódmezővásárhelyen született. Noha ragaszkodott a szülővárosához, azt mondta: „Nem volt gyerekkorom, nem volt ifjúságom. Én akkor születtem, amikor bekerültem a színházba.”

Gábor a középiskolában tehetségesen rajzolt, írt, szavalt, sokáig nem volt eldöntött, milyen pályán indul tovább. A második világháborúban tüzérként teljesített szolgálatot a fronton, majd az ott szerzett élményeit Kicsi-világ-háború című könyvében dolgozta fel. A háborút követően a Nemzeti Színház szerződteti, többek között olyan nagyságokkal játszhat együtt, mint Bajor Gizi vagy Somlay Artúr.

Bessenyei vidéken szerzett színésztapasztalataiból rengeteget kamatoztatott. Ő 1944-ben került a Nemzetibe, majd későbbi gyors átalakulás őt sem kímélte: szerződését nem hosszabbították meg, megváltak tőle. Az ötvenes években jelentős szerepekben tűnt fel, a szakma és a nagyközönség is csodálattal figyelte, 1953-ban és 1955-ben a Kossuth-díjat kapott.

Gábor Miklós az ötvenes években párttitkári funkciót is betöltött, ezt később azzal indokolta, hogy sokat várt a kommunizmustól. Ekkoriban részt vállalt a Színház- és Filmművészeti Szövetség munkájában, tanulmányokat közölt a szövetség lapjában. A kezdeti lelkesedést kiábrándulás követte: ’54-ben kilépett a pártból. Az ’56-os forradalmat hol lelkesedéssel, hol szkeptikusan fogadta.

Bessenyei a forradalom elkötelezett híve volt, mint mondta: „Két Kossuth-díjjal a hátam mögött nem engedhetem meg magamnak, hogy ne álljak az események mögé”.

Ismert tény, hogy a Bem szobornál ő mondta el a Szózatot, erről fénykép is fennmaradt. Miután Major Tamást eltávolították a Nemzeti Színház éléről, egy háromtagú bizottság irányította a színházat, ezek egyike Bessenyei Ferenc. A Kodály Zoltán elnökségével működő Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsában a színészeket Bessenyei képviselte. A szabadságharc leverése után félszilenciumra ítélték, hosszú ideig nem nagyon díjazták.

„Egy színész életét kitölti, olyan szerep” – jegyezte meg a pályáján hatalmas ugrást jelentő és sokak csodálatát kiváltó Othello kapcsán. Az Othellóban Jagót alakító Gábor Miklós csodálta ösztönösségét.

Életében legtöbbször Bánk bán szerepében lépett színpadra, és annyira foglalkoztatta a darab, hogy még tanulmányt is publikált róla az Új írás című irodalmi lapban. „Olyan darab, amit a kegyelet tart életben” – vélte.

Ami Bessenyeinek az Othello, az Gábor Miklósnak a Hamlet volt. Játékában az ötvenhatos nemzedék kérdéseire válaszolt anélkül, hogy közvetlenül politizált volna. A kiállítás egyéb izgalmas szerepüket is bemutatja a színészlegendáknak, emellett pontos képet ad arról, hogyan vélekedtek színházról, színészetről, művekről.

A tárlaton képek, idézetek, felvételek, ismertetők segítik a tájékozódást a két ikonikus figura életében.

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond