Képek és szövegek. Mindenhol jelen vannak, mindenféle formában körülvesznek bennünket. Valamikor azt mondták, hogy a modern ember keveset olvas. Nos, igen: könyvet, regényt, azt keveset, de az internet áradásának kikerülhetetlen formája a szöveg. A ma embere olvas és olvas és olvas… Meg persze néz. Mindenütt képek és képek. Számítógépet, mobiltelefont be sem lehet úgy kapcsolni, hogy ne árasztana el bennünket a nagyvilágból érkező, végtelenített anziksz.

Szeretjük a képeket, a szövegeket.

Amióta a telefonjainkkal könnyen fotózhatunk, minden érdekes, tetszetős, különös látványra rákattintjuk a zsebfényképezőt. Amióta könnyedén barátaink elé tehetjük gondolatainkat, minden izgalmas, szokatlan, megkapó élményünket szöveggé formáljuk.

Képek és szövegek: korunk legfontosabb kifejezési formái. Talán ezért olyan sikeres minden olyan felhívás, amely képeket és szövegeket vár a jelentkezőktől.

A minap a Benczúr Ház Kulturális Központban jártam. Ott tartották a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában megjelenő Helyőrség.ma irodalmi-kulturális portál által meghirdetett irodalmi és fotópályázat díjátadóját. A felhívás néhány hete jelent meg, s arra buzdított, hogy minden fényképező vagy fényképezgető, író vagy írogató alkotó küldje el a munkáját a kiadónak. Műfaji megkötés nem volt, csak annyit kértek a szervezők, hogy a téma a természet, a természet és az ember kapcsolata, a felelős és környezettudatos halász- és vadászkalandok megörökítése legyen.

A központ dísztermében fotókiállítás fogadja a díjkiosztóra érkezőket. Ködbe vesző erdő, horgászó alak, nyíló virág, szarvas feltartott aganccsal és ehhez hasonló fotók sorakoznak körben a falakon. Gondolom, a díjazottak és a különdíjazottak. Jó képek. Nem értek ugyan hozzá, nem tudom, hogyan kell megítélni az arányokat, a színharmóniákat, a kontrasztokat, de ezek a képek tetszenek. Talán némelyik kicsit giccses, némelyik pedig olyan, mintha a National Geographic fotója lenne, mert több benne az ismeretterjesztés, mint a szépség, de összességében tetszik, amit látok. Szép és szerethető világot tükröznek ezek a munkák. Olyan világot, amiben otthon vagyunk, s amiben jó otthon lenni.

A rövid megnyitóbeszédek egyikét Lőrinczy György tartja. Művelődésszervező, kulturális menedzser, az Egy a természettel Nonprofit Kft. kurátora. Szavaiból kiderül, hogy a pályázat, a díjátadó, a kiállítás, illetve a díjazott szövegek megjelentetése a Helyőrség.ma irodalmi-kulturális portálon mind-mind az éppen most zajló vadászati világkiállításhoz kapcsolódik.

„A világkiállításhoz kötődően a természet tematikával olyan kulturális fesztivált találtunk ki, ami a kiállítás témájától, a vadászattól idegenkedőket is megszólítja.

Sikerült izgalmas programot összeállítani: a klasszikus zenei koncertektől a színházi előadásokig, a filmbemutatóktól a kiállításokig terjed a választék” – mondja a menedzser, majd hozzátesz valami nagyon eredetit: azt, hogy a kiállítás és a kísérőprogramok közös pontja a szenvedély.

„Olyan erdészeket, vadászokat és természetvédő szakembereket ismertem meg, akiknek a munkájuk a szenvedélyük, és ez nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a művészeti életben hozzáállunk egy irodalmi műhöz, egy koncerthez vagy egy kulturális eseményhez” – fogalmaz.

Igaza lehet, ha főleg a szenvedélyben látja a közös nevezőt, annak ellenére, hogy a vadászat, de még a természetjárás is olyan téma, ami újabb irodalmunkban sajnálatosan ritkán bukkan föl. Erről Pál Dániel Levente, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalmi szakmai igazgatóságának vezetője beszél. Felidézi a közelmúlt néhány zseniális vadászíróját, Kittenberger Kálmánt, Széchenyi Zsigmondot és másokat, s elmondja, milyen szűk csermellyé apadt a valaha széles áradás.

„Három-négy olyan kortárs alkotót találtunk, akik témái között komoly helyet kap az erdő, a természet” – mondja, amikor elmeséli, hogyan és miért lett a Helyőrség pályázatának témája a természet, a természet és az ember kapcsolata, a felelős és környezettudatos halász- és vadászkalandok megörökítése.

„Abban bízunk, hogy ha az írók között kevés vadász akad, akkor talán a vadászok, erdészek, természetbarátok között lesznek olyan tehetségek, akiknek a munkáit most megmutathatjuk.”

Hamarosan kiderül, neki is igaza van. A pályázatra beküldött csaknem száz pályamunka között bőséggel akadnak olyanok, amelyek akár egy komolyabb irodalmi szerepvállalás első lépései is lehetnek.

Miközben a Helyőrség főszerkesztője Farkas Wellmann Endre átadja a díjakat, kiderül: valóban felbukkant jó néhány értékes alkotás. Akár a fotók között, akár az irodalmi alkotások között szemezgettünk, komoly pályamunkákat találhatunk. A legjobb képeket megnézzük a teremben, a legjobb verseket-novellákat Szilágyi Enikő színésznő értő tolmácsolásában hallgatja meg a közönség. Előbb a két harmadik helyezett alkotásait: Márkus Judit Bíbic című novelláját és Stall Anita Hernyóból lepke című írását, azután a második helyre értékelt művet, Lázár Balázs Cantata ultima című versét, végül Acsai Roland Állat-triptichon című remekét olvassa föl a színésznő.

Nem érdemes meddő kísérleteket tennem arra, hogy ideidézzem a versek és a novellák egy-egy sorát, gondolatát. Higgyék el: szépek, elgondolkodtatók és legtöbbjük pontosan megfelel a pályázat céljának: megmutatja, mennyire szoros és bizalmas kapcsolatba kerülhetünk, sőt vagyunk már eleve is a természettel. Ha megismernék a pályamunkákat, látogassák meg a Helyőrség.ma oldalt! A képek és a szövegek hamarosan megjelennek az irodalmi-kulturális portálon. 

Fotó kategória
I. helyezés: Szekeres Attila István: Csukás-hegység
II. helyezés: Smid Viktória: Eső után
III. helyezés: Jánosi Irén: Reggeli imádság
 
Különdíjak:
Csog István Csaba: Arany part
Csog István Csaba: Pihenő
Dr. Tóta Krisztián: Téli tópart
Farkas Szilvia: Szarvaskerep
Huszár Szilamér: Hát te?
Huszár Szilamér: Naplemente a Csalhó alatt
Jánosi Irén: Szőnyegfolt
Jánosi Irén: Szövetminta
Nagy Tamás: Nézőpont
Piatrik István Pió: Téli szentély
Smid Viktória: Tündérmese
 
Irodalom kategória
I. helyezés: Acsai Roland: Állat-triptichon
II. helyezés: Lázár Balázs: Cantata ultima
III. helyezés:
Márkus Judit: Bíbic
Stall Anita: Hernyóból lepke
 
Különdíjak:
Balajthy Ferenc: Vadászlesen
Bánfai Zsolt: Kígyó és emberfarkas, Szarvaslesen
F. Nagy Gábor: Fecskekaland
Gergely Emese: Hajnal
Győri Orsolya: Jókai kertjében
J. Simon Aranka: Házadban
Kerekesné Varga Veronika: Szabó-hegy
Kovács Újszászy Péter: Figyelni szabadság
Léphaft Pál: Zöld hermelin
Molnár G. Krisztina: Erdei zenekar
Nagy Márk: Barátom, az erdő
Szilágyi Ferenc Hubart: Fohász a tékozló fiúhoz
Szondy-Adorján György: A hetedik nap
Viola Szandra: A víz kegyelme

Fotók: Hartyányi Nortbert/Kultúra.hu