Milyen érzés az év pályakezdő tervezőgrafikusának lenni?
Természetesen jó érzés, sok önbizalmat nyer belőle az ember.
Számítottál rá, hogy elnyered? Kit tartottál esélyesnek még?
A pályázáskor mindenki szereti esélyesnek érezni magát, így természetesen számítottam én is a díjra, de mikor megtudtam, hogy valóban én kapom, nagyon meglepődtem, és mostanáig nehéz felfognom ezt. Ráadásul sok fiatal jó grafikus van, én is ismerek jó párat.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanulsz grafikusnak, szinte csak ennyit tud rólad az internet. Honnan származol? Hogyan jutottál a grafika közelébe?
Akkor pont eleget tud. A viccet félretéve szegedi vagyok, gyerekkorom óta rajzolok és zenélek, így végül is determinálva volt, hogy ilyesmivel fogok foglalkozni. AOtthon a falat firkáltam, az iskolában meg a könyveimet ? már ott, a szegedi Tömörkény István Gimnáziumban is grafikát tanultam, most meg a Képzőn vagyok végzős hallgató.
Van, akire felnézel szakmailag?
Sok mindenkire, a tanáraimra, a barátaimra, akiktől sokat tanultam és még szerintem fogok is. Plusz, ha körülnézünk az interneten, ott is annyi rengeteg grafikus és stúdió létezik, amelyek a legeltérőbb stílusban alkotnak nagyszerűt, hogy nem is tudnék választani.
Mi szokott inspirálni munkáid során?
Minden feladat más és más, így az inspiráció is mmindig máshonnan jön. Általában minden munkát a kutatás, az inspiráció felkutatása előzi meg az internetről, a könyvekből, a magazinokból. Amit viszont mindemellett kiemelnék, az a közeg, ahol dolgozunk. Ha az nyugodt, segítőkész, és van humor is, akkor az már fél siker.
Mit tartasz a műveid fő erősségének?
Ilyet nem tudnék kiemelni, amit régebben erősségemnek tartottam azt ma úgy látom, hogy nagyon is fejleszteni kellene és fordítva. Ez mindig változik.
Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki jó grafikus legyen?
Rengeteg szorgalom, kitartás a nehezebb időkben, a felmerülő problémák, esetleg kudarcok lazán kezelése, sör, merni tanácsot kérni másoktól és újra kezdeni dolgokat... Na meg önbizalom.
Van olyan téma, amivel jobban szeretsz foglalkozni, és amivel kevésbé?
A tervezőgrafikának is vannak izgalmasabb és unalmasabb részei, mint bármilyen más szakmának. Személy szerint én mindenféle feladatba szívesen belekezdek, sőt nagyon is kedvelem, ha távolodunk kicsit magától a grafika médiumától (video, zene, térbeli tervezés) bár ilyen ritkán adódik. Amit kevésbé szeretek, az talán a szövegtördelés.
Gondolom, a legtöbb grafikai munkát számítógépekkel készítik, de ha te választhatnál, akkor kézzel vagy géppel dolgoznál szívesebben?
A kettő együtt jár, vázlatok ceruzás tervek mindig készülnek. Később alakul ki hogy illusztratív, gépileg szerkesztett vagy vegyes megoldás születik. Szeretek firkálni, egy rakás összerajzolt vázlatfüzetke, meg lap hever az asztalomon, nem szívesen dobom ki őket, pedig valószínűleg hasztalanok. A végeredményt, ha ilyen, ha olyan, mindig szeretem gépen látni, befejezni, ha meg úgy alakul, egy nyomda majd újból kézzel foghatóvá teszi nekem.
A hétköznapokban elő szokott fordulni, hogy egy grafikát szakmai szemmel vizsgálsz?
Most már szinte mindig, de szinte mindenki így van ezzel. Ami rossz, azon szörnyülködünk, kinevetjük, majd elszomorodunk, ami jó, azon meg elcsodálkozunk, akár le is fotózzuk, és megnyugszunk, hogy van még remény.
Min dolgozol most?
A diplomámon, ami egy régebbi projektem folytatása: RGB-, CMYK-színrendszerek játéka led fényekkel, az analóg animálhatóság lehetőségével.
Mit csinálsz akkor, amikor nem a dizájnnal foglalkozol?
Mai napig foglalkozok a zenével is, bár némileg háttérbe szorult ez az utóbbi időben, de egyébként zongorázom és gitározom több mint tíz éve. A Képzőről negyedévesen Erasmusszal mentem Helsinkibe, ahol felvettem egy órát, ami a sound designnal és ehhez kapcsolódó programismerettel foglalkozott. Ez nagyon megtetszett, azóta is tanulgatom otthon, hogyan lehet játszani a hangokkal. Később szeretném kamatoztatni a szakmámban ezt az itthon még gyerekcipőben járó irányzatot. Egyébként meg sokat vagyok ismerősimmel barátaimmal és szeretem a kakaós csigát.
Hogyan látod magad tíz év múlva?
Nem tudom, úgy képzelem szakállam lesz, bár egy-két évnél sosem szoktam előrébb tervezni. Úgy gondolom, ha a jelenben igyekszünk a szerintünk, számunkra jó irányba haladni, akkor nagy baj nem történhet. De remélem, nyerek a lottón és akkor csak azt csinálhatom, amit én szeretek, bár ehhez talán nem ártana lottóznom.
Bodor Máté
