Az új színház ősszel nyílik, tulajdonosa a Nica Burns producer és Max Weitzenhoffer által alapított Nimax Theatres csoport, amelynek eddig hat West End-i teátrum tartozik a portfóliójába. Míg a Palace, a Lyric, az Apollo, a Garrick, a Duchess és a Vaudeville nézői korlátozott látási viszonyokról, a problémás akusztikáról és szűkös széksorokról panaszkodtak, a beruházóknak a @sohoplace esetében 21. századi kihívásokkal, a közeli metróvonalak okozta zajjal és rezgéssel kellett megküzdeni.

12 évig tartott az építkezés, amely része a városrész körülbelül 300 millió font költségvetésű, a Derwent London ingatlanfejlesztő cég által finanszírozott rehabilitációjának. Nica Burns a The Guardiannek nem tudta megmondani, pontosan mennyibe került a koncerthelyszínként használt, de lebontott Astoria helyén található @sohoplace, amely nevében hordozza címét is, az @ pedig arra utal, mondta el Burns, hogy a legtöbben ma már online veszik meg a színházjegyet.

Az ötemeletes épület tervezője Simon Allford. Kialakításához Nica Burns a közönség körében végzett közvélemény-kutatást, de konzultált színészekkel, rendezőkkel, drámaírókkal és más kreatív szakemberekkel is. A végeredmény:

kék székekkel berendezett színházterem, klasszikus patkó alakú, bár flexibilisen alakítható, amely 602 néző befogadására alkalmas.

A nyitó produkciót és a jegyárakat még nem hozták nyilvánosságre, de a színházat nonprofit jelleggel működtető tulajdonosok szerint 100 font (jelenlegi árfolyamon kb. 48 ezer forint) alatt tartják a belépők árát. Emlékeztetőül: manapság ötödével kerül többe egy új produkcióra szóló színházjegy a londoni West Enden, mint a pandémia előtt. A friss bemutatók járnak élen az áremelésben, és különösen a legdrágább jegyárkategóriában, míg azok a produkciók, amelyeket már a pandémia előtt is játszottak, nemhogy nem tudnak ilyen mértékben árat emelni, de arra is van példa, hogy csökkentésre kényszerülnek.

Nyitókép: színházak a londoni West Enden. Fotó: AFP/Robert Harding Premium/Alan Copson