A pajtás hazáját és népét szereti

Kultpol

Nem gondoltam volna, hogy egyszer még visszakívánkozom az iskolapadba, de a budapesti Zápor Általános Iskolának és Gimnáziumnak az ötvenhatos forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepélyes csapatgyűlése olyan bájosan és profi módon idézte meg a szocializmus korát, hogy ez a gondolat is megfordult a fejemben. Bár az iskola épületéből hangos énekszó harsogja az úttörő-indulókat, rövidesen kiderül, hogy nem a tanulók, hanem az üres - hatalmas népköztársaság-címerrel díszített - tornateremben felállított hangszórók a tettesek. Az épület földszintjén az egyik falon régi, virágokkal megtűzdelt hosszúkabátok, rajtuk a hősi halált haltak névsorával, mellette a szülők által összegyűjtött, ötvenes évekbeli tárgyakból rögtönzött kiállítás látható: kitűzők, "Előre"-feliratú övek, a Néphadseregek Nemzetközi Versenyének 1951-es kitüntetése, illetve a Magyar Vadász című lap 1957-es száma, borítóján tucatnyi kiterített nyúllal, benne a hírrel: "Befejeződött a vadgazdálkodási tanfolyam Nagykanizsán". Egy megsárgult füzetben esetlen, gyermeki kézírással "A pajtás-család szabályai". "A pajtás hazáját és népét szereti, mindig őszinte és becsületes, tiszta és rendes". Az ehhez hasonló kincsek mellett tulajdonképpen maga a rendezvény is aranyat ér, hiszen nem egy hosszú, unalmas ünnepséggel, hanem valódi időutazással, az ötvenes évek kézzel fogható élménnyé alakításával von be kicsiket és nagyokat.

A kilencedikesek vállalták magukra a kalauz szerepét: korabeli ruhákban, hosszúkabátban-sapkában, pöttyös otthonkában terelik a kicsiket egyik helyszínről a másikra, mindenhol elmesélve a legfontosabb részleteket. Juhász Ildikó, az iskolát üzemeltető Nessa Pedagógiai és Szociális Alapítvány alapítója, az intézmény fenntartója elmondta: a tanárok a nap elején, az osztályok előtt kötötték fel az úttörőnyakkendőt, jelezve, hogy visszahelyezkedtek az ötvenes évekbe. Hozzátette: az egyik legfontosabb dolog, hogy a diákok is aktívan részt vettek az előkészítésben, és ők mesélnek a kisebbeknek az egyes helyszíneken. "Mi a kompetenciaalapú oktatásban hiszünk, mi magunk is műhelyfoglalkozásokon képezzük magunkat. Egy ilyen projekttel interaktívvá tud válni egy ünnepség, a gyerek személyesen éli át az eseményeket" - mondta.

Az ünnepen az egyik legfontosabb szempont az egyén felelősségének tudatosítása a történelemben. A szinte felsorolhatatlan mennyiségű információ és szempont közül mindenképp kiemelendő a saját Vörös Csillag mozi, ahol a gyerekek többek közt az Állami Áruház és a 6:3 című filmekbe pillanthatnak be, a majális-szekció pedig pokrócok és lufik mellett zsíros kenyérrel örvendezteti meg az ifjúságot. Az iskola pincéjében kialakított börtön ugyan mécsesekkel van kirakva, de valóban az egykori dohos pincebörtönök hangulatát idézi, falán ötvenhatos rabok és kivégzettek fotóival. Ide csak a nagyobbakat hozzák le.
A napot kórustalálkozó és ünnepség zárja. Az izgalmakkal és szívfacsaró megoldásokkal teli, olykor a komolyabb kiállítások megoldásait is felülmúló ünnepség példa lehetne minden oktatási intézmény számára azzal, hogy nem elkülöníti, hanem - amennyire lehet - az akkor zajlott tragikus események részesévé teszi a gyerekeket.