Palestrinától a Jingle bellig

A cambridge-i St John's College Kórusa, csekély háromszáz esztendős múlttal a háta mögött. 1670 óta a ministráns korú gyerekektől a nagyobb kóristákig folyamatosan tölti be anglikán liturgia szerinti templomi szolgálatát, mint a világ egyik legjobb college-kórusa. Thomas Trotter, a világjáró brit orgonaművész - akit a kórus kísért el idáig - vendégjátékai mellett a londoni Westminster Apátság Szt. Margit templomának orgonistája.

 

Handel Messiásából az And the Glory of the Lorddal nyitnak, melyet a barokk másik nagy mesterének műve, a Lobet den Herrn követ, annak példázataképpen, hogy milyen varázslatos árnyalatokból szövődik a XVIII. századi templomi muzsika - egy ilyen tökéletes fiúkórus előadásában. Bizonyára ilyen korú gyerekeknek és fiataloknak írta maga Bach is az egyházi kórusait a Tamás templom karnagyaként. A XVI. századi spanyol Tomás Luis de Victoria és a jólismert olasz Palestrina még a középkor és a reneszansz egyetlen hangszerét, az énekszót kamatoztatta a többszólamúság bűvöletében. Előbbi Ave Mariáját és utóbbi Exsultate Deóját utolérhetetlen érzékenységgel, kifinomultsággal, s mondhatni, angyali sejtelmességgel adta elő az angol fiúkórus, interpretálásukban a harmóniák éteri tisztasága megejtő volt. Annak a páratlan mesternek a művét tolmácsolták konzseniálisan, aki a római Szent Péter Bazilika gyermekkórusát igazgatta évtizedeken át.

 

A második részt indító Rienzi-nyitány Wagner zenéjének drámaiságát, a fináléban triumfáló indulóját érvényesítette az orgonaátiratban, a maga sokszínűségében. A messiaeni remekmű, az a cappella O sacrum convivium, a wagneri harsányság után a halk áhítat kórusélményével ajándékozott meg.

 

Kortársak nagyon is eltérő univerzumát szólaltatta meg az orgonista, Maurice Duruflé izgalmasan drámai Preludium és fuga ALAIN nevére című kompozíciójában, illetve a mi Ligeti Györgyünk Hungarian Rock-jában. Ligeti chaconne-ja hangzásvilágában szülőföldjének (Dicsőszentmárton) hangulatait idézi. J. Tavener Báránya (The Lamb) földöntúli hangzatokat csalt elő a kórusból, az ártatlanság szférikus harmóniáinak összhangzatait.

 

Az est utolsó részében par excellence karácsonyi dallamok szólaltak meg, a Sussex Carrol, a Ding Dong, a Merrily on High, a Silent Night (Csendes éj) - egészen a ráadásként kétszer is elhangzott Jingle Bellig a karácsony népszerűvé vált misztériumát, illetve vidám hangulatát hozták a karácsonyváró közönség számára.