Földes földrajzilag kissé eldugott település Hajdú-Bihar megyében. Hajdúszoboszló és Berettyóújfalu közt valahol félúton fekszik, de ha Debrecen felől érkezik az utazó, akkor az ismert hajdúszováti horgásztó, sok kukoricás és egy gyönyörű fasor vezeti be a nagyközségbe. A település sokszínű kulturális programjaival egyre-másra felhívja magára a figyelmet, saját borversenye van minden februárban, a pálinkák vetélkedőjén két tucat nedű mérettetik meg évente és a minap fontos kongresszus is volt; a Debreceni Egyetem professzorai tettek látogatást a településen, megtekintve a Karácsony Sándor Általános Művelődési Központ állandó kiállítását a Debreceni Akadémiai Bizottság földesi szülöttjének részvételével, Durkó Mihállyal. Az egyetem rektorát, a neves oktatókat borzas kiflivel és túrós táskával kínálták a földesiek. Július második hétvégéjén viszont a munkáé és az ahhoz kapcsolódó hagyományoké volt a főszerep a nagyközségben. A Kertbarát Kör kezdeményezésére harmadik alkalommal rendezték meg az Arató Fesztivált a hagyományőrzés jegyében.
A programok már reggel kilenc órakor elkezdődtek a búzatábla egy kijelölt parcellájában, ahol markos legények bizonyíthatták képességeiket és aratásban való jártasságukat az arató versenyen. A lányok nagy örömére a Szélrózsa néptáncegyüttes két tagja is megmérette rátermettségét. A verseny zsűrije két részből állt. A hivatásos zsűri elnöklésére Harsányi Antalt, Hajdú-Bihar Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal vezetőjét kérték fel a szervezők, az aratási munkákat jól ismerő földesi emberekből álló zsűri vezetője pedig Karácsony Ferenc volt.
A főszervező Krizsán Mihály, Földes kitüntetett polgára, volt iskolaigazgató, a Kertbarát Kör és az Őszirózsa Nyugdíjas Klub elnöke örömmel újságolta, hogy a délutáni kulturális bemutató programjában az Őszirózsa mellett Erdélyből, Érsemjénből is érkezett néptánccsoport, de a Székelyhídi Férfikórus is melegen fogadott vendégnek számított népdalcsokrával. A Nosztalgia Hagyományőrző Egyesület Kórusa a helyi lakosokból állt össze, akik stílszerűen aratódalokat énekeltek. A főváros is képviseltette magát a kulturális bemutatók sorában; a budapesti Arató Együttes Sándor István néptáncművész közreműködésével lépett színpadra. A Rákóczifalva című produkcióban két hölgy mutatkozhatott be, akik saját maguk által írt paródiájukkal szereztek derűs perceket a közönségnek.
A kézműves sátorban Gábor bácsi asztalán hosszúra nőttek az aratókoszorú lampionhoz hasonló díszei; görcsös ujjai egész délelőtt hozzáértően fonták az áztatott búzaszálakat. A mesterséget bárki kitanulhatta pár perc alatt, így az 1850-ből származó gereben alatt sok gyermek veselkedett neki a feladatnak, akik éppen nem fűztek gyöngyöt vagy nem a fonállal dolgoztak. Az édesapák közben kritikusan méregették az asztalra került kalászok minőségét és ha üszkös szálat találtak, nyomban mutatták, hogy bizony az idei termés nem tökéletes.
Bár még a hivatalos eredményt ki sem hirdették, Jeneiné Egri Izabella polgármester asszony elárulta, hogy kik sütötték idén a legfinomabb süteményeket. A "Nagymamáink így sütötték..." versenyre közel harminc nevezés érkezett és a zsűri négy szempont alapján, szigorúan értékelt: hagyományőrzés, íz, állag és küllem alapján. Eszerint első lett Pécsi Józsefné az aratópogácsával, második Domokos Lajosné a darázsfészekkel és harmadik Törökné Molnár Róza a kapros-túrós dübbenccsel.
A bográcsban rotyogó ízletes pörkölt mellől nem hiányozhatott a jó hírű földesi pálinka sem. Krizsán Mihály beavatott a földesi pálinkafőző hagyományok történetébe is, és megtudtam, hogy a nagyközség huszonnyolcféle pálinkával dicsekedhet. A gyerekeknek és a különleges frissítőre vágyó felnőtteknek kannaszámra mérték az édes ciberét. Ezt a hagyományos italt kétféleképpen készítik el. Az áttetsző cibere valójában uborkasaláta alaplé - vízzel, ecettel és cukorral - a szilvás változat azonban a legfinomabb gyümölcsnektárokkal versenghet.
Bár délelőtt hivatalos nótaversenyt hirdettek meg a szervezők, ebédidőben az asztaloknál egyre-másra alakultak a jókedvű éneklő társaságok, akik mellé a fesztivál zenészei szívesen beálltak kísérni. Az énekverseny nevezői inkább a település idősebb lakosaiból került ki - megható látvány volt a kékfestőbe és a régió viseletébe öltözött aggok látványa, akik szereplését a közönség meleg fogadtatása, biztató tapsa segítette.
A megfáradt aratók az árnyékot adó sátrakban pihenték ki a verejtékes munkát és a fesztivál jó alkalom volt az ismerkedésre is, hiszen a megye több településéről - Téglásról, Hajdúhadházról, Hajdúböszörményből, Kabáról és persze Debrecenből - érkeztek a versenyzők, a zsűritagok és persze a szórakozni vágyók.
