Hagyományok egész sora tárult a Húsvéti Fesztivál vendégei elé: vasárnap húsvéti szentmisén, feltámadási körmeneten vehettek részt, hétfőn pedig megkezdődött a locsolkodás, amely a templom előtt, hagyományos ruhába öltözött lányok locsolása után az ófaluban folytatódott a nap folyamán. Persze a gasztronómia sem maradhatott ki a kínálatból, házi rétessel, kiváló borokkal és pálinkákkal kínálták a látogatókat, akik fazekasok, kézművesek munkái közül válogathattak, vagy éppen valamelyik népzenei koncerten pihenhettek meg.
A falu nemcsak a fesztivál idejére vált különlegessé, hiszen ott a mai napig őrzik a palóc hagyományokat. Hollókő a világörökség részeként olyan kultúrát képvisel, amely a visszafordíthatatlan változások következtében sebezhetővé vált. Élő példája a falusi élet hagyományos formájának, amely a gazdasági-társadalmi változások következtében eltűnőben van. Hollókő a térséget jellemző, egyutcás falutípust képviseli, ahol a házak keskeny szalagtelkeken helyezkednek el. A palóc telepu?léseken ugyanis a nagycsaládok általában egyetlen telekre építkeztek: a család bővu?lésével az első ház mögé egy újat emeltek.
A tudatosan megőrzött Hollókő Ófalu, ahol ma is élnek a hagyományok, az észak-magyarországi Nógrád megyében, a Cserhát dombjai között megbúvó palóc település. A falu a 20. század elejét idéző ötvenöt lakóépületből és a templomból álló népi építészeti együttes, amely harmonikus egységet alkot a táji-természeti környezettel, amelyet nadrágszíj-parcellás gazdálkodás, gyümölcsösök, szőlőskertek, legelők és erdők jellemeznek.
Hollókő lakossága soha nem törődött az 1783-as tűzvédelmi rendelettel, amely tiltotta a fa építkezésre való használatát, mivel azt tűzveszélyesnek tartotta. Ennek következtében a településen többször pusztított tűzvész. A legutóbbi, 1909-es tűzvész után a falu házait többnyire a palóc népi építészet hagyományos technikáival építették vissza: a favázas házakat kőalapra emelték, meszelt falakkal, az utca felé faoszlopos tornáccal, melyeket túlnyúló tető véd.
A falu története a 13. századig nyúlik vissza, amikor a tatárjárás után a Szár-hegyen vár épült, amely fontos szerepet játszott a palócok és a husziták közti feudális harcok idején, biztosítva az egykori falu védelmét. A török uralom végére azonban (1683) a vár és a falu végleg elnéptelenedett. Később, amikor megindult a visszatelepülés, 1782-ben a még tipikus egyutcás faluban idővel egy másik utca fejlődött ki a főutcától keletre. Az 1885-ös falutérképen látható topográfia már a mainak megfelelő: a megművelt földterület a 19. század közepére érte el legnagyobb kiterjedését. Korlátozott mértékben további növekedés kezdődött 1960-ban, a fejlődés viszont mára szigorúan szabályozott.
A falu központjában, a domb tetején kialakított ?szigeten? áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek, és amelynek egyszerűségéből fakadó szépsége ma is megkapó. A kontyolt, nyeregtetős, háromhelyiséges parasztházak homlokfalát pedig az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített, faoszlopos, deszkamellvédes tornácok szegélyezik, amelyekről közvetlenül a pitvarba, azaz a konyhába lépett az érkező. Az utcafront felé a tisztaszoba nyílt, melyben a ház ura lakott családjával, hátrafelé pedig az éléskamra, melyben a gabonát tárolták, és ez volt az idősek hálóhelye is. A házakhoz általában a geomorfológiai sajátosságokhoz alkalmazkodó pince is tartozott.
A hagyományos paraszti életforma emlékeit nemcsak az Ófaluban, hanem a falut környező tájban is felfedezhetjük. A domboldalak hosszan elnyúló parcellái, a vár mellett a hajdani, nagy kiterjedésű fáslegelő maradványa, a patakvölgyben a parasztfürdő szintén a faluközösség mindennapjairól, a tájjal való harmonikus kapcsolatáról mesélnek. Hollókő közössége, melynek döntő többsége ma már az újfaluban lakik, féltő gonddal és szeretettel védi és gondozza az Ófalut és védett házait, melyek közösségi, lelki, vallási életet, munkaalkalmat és a hagyományaik megőrzésének és bemutatásának lehetőségét biztosítják.
A világörökségi faluban nyolc parasztház ad otthont a különböző kiállításoknak és gyűjteményeknek. A Próbáljon szerencsét Hollókőn elnevezésű, tavaly befejeződött projekttel azon ingatlanok is az önkormányzathoz kerültek, melyek esetenként akár több évtizede kihasználatlanul álltak a településen. Ezen épületeket már a helyi vendéglátósok, boltok, intézmények használhatják. Pékséget, sajt- és tejházat is kialakítottak, de létezik ma már tánc- és játszóház vagy éppen szövőműhely is a településen.
A faluban található várban szintén érdekes programokkal várták a látogatókat: a középkori húsvétot korhű muzsikával, ruhapróbával, lovagi táborral és életképpel elevenítették meg, de a lovagok történelemórát és fegyveres bemutatókat, valamint ügyességi játékokat is tartottak.
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
