A Nincs itt semmi látnivaló. Exportáld a tudásod! című magyar kiállítás május 10-étől látható a 19. Velencei Építészeti Biennálén, amelynek fő témája idén az intelligencia. A magyar kiállítás a biennále főkurátora, Carlo Ratti kiáltványára reflektál, aki szerint ahhoz, hogy az emberiség szembenézhessen a „lángoló világgal”, az építészetnek az emberiséget körülvevő összes intelligenciát mozgósítania kell – emlékeztetett Fabényi Julia nemzeti biztos, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója a tárlatot bemutató csütörtöki sajtótájékoztatón a Ludwig Múzeumban.
A Pintér Márton kurátor kutatásán alapuló tárlat teljesen beleillik a főkurátor elképzelésébe, hiszen a magyar csapat 13 olyan sikertörténetet mutat be, amelyben az építészszakmai kompetenciák hozzájárultak ahhoz, hogy az alkotók más területen is kiemelkedő eredményt érhessenek el.
Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár kiemelte: a Ludwig Múzeum kiállítása olyan történeteket mutat be, amelyek egyenként, önmagukban is megállnák a helyüket, és kitennének egy teljes kiállítást is. Hozzáfűzte: a tárlat nem a magyar építészetet mutatja be, hanem azt, hogy mire képesek a magyar építészek akkor is, ha nem az eredeti szakmájukban alkotnak kiemelkedőt. Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Radványi Balázs együttese, a Kaláka, Losonczi Áron üvegbetonja vagy Rubik Ernő kockája mind olyan innovációk, amelyek a magyar szellem eredetiségét reprezentálják. Ez összhangban van azzal, hogy az 1909-ben a harmadik állandó pavilonként épült meg a magyar kiállítótér Velencében, amely azt bizonyítja, hogy már elődeink is úgy gondolták, hogy Magyarországnak meg kell mutatnia a világnak a magyar innovációkat.
Pintér Márton, a kiállítás kurátora elmondta, hogy a Magyar Pavilon speciális, ugyanakkor globális jelenséggel, az építészi pályaelhagyás és az ebből következő sikeres pályamegtalálás kérdésével foglalkozik. A tizenhárom magyar sikertörténet között van feltaláló, tudós, zenész, közéleti, kulturális és médiaszakember, egyetemi oktató. Míg az építészetet szigorú szabályok kötik, addig a sikertörténetek szereplői pályaképéből az olvasható ki, hogy pályamódosítással, új utakon járva hogyan lehet kreatív és innovatív megoldásokat találni.
A projekt nemcsak sikertörténeteket mutat fel, hanem egyúttal a jövő építészeinek is figyelmet szentelt. Egyrészt a katalógusban minden résztvevő jótanácsokat és útravalót fogalmazott meg a pályakezdő építészhallgatók számára, másrészt a projektcsapat a magyarországi egyetemeken tanuló építészhallgatók körében is felmérést végzett azzal kapcsolatban, hogyan vélekednek a jövő leendő építészei az egyes sikertörténetekhez kapcsolódó fókusztémákról.
A velencei kiállítás egy valaha volt nívós, mára elhagyatott építészirodát fog idézni, ahol az építészek inkább a szakmán kívüli sikerprojektjeiken dolgoznak. A kiállítás tartalma három tételből áll: résztvevők, sikerprojektek és a hallgatói visszajelzések. A Magyar Pavilon friss perspektívát és alternatívákat szeretne felmutatni pályakezdőknek, pályaelhagyóknak és pályamegtalálóknak egyaránt, valamint bizonyítani, hogy az építészi tudásra alapozó tehetség kibontakozására nagy szükség van az egyre nagyobb kihívásokkal teli világban.
A tizenhárom bemutatott pályaelhagyó építész Bujdosó Attila, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Radványi Balázs (Kaláka együttes), Győrffy Máté, Janesch Péter, Kelemen Csaba és Tompa Balázs (Kirowski), Losonczi Áron, Rubik Ernő, Pozsár Péter, Rajcsányi Balázs és Varsányi Pál (Play Dead), Regős Krisztina, Rimóczi Imre, Somlai-Fischer Ádám és családja, valamint Varga Judit.
