Trafó Kortárs Művészetek Háza
2012. ápr. 19. 20:00
2012. ápr. 20. 20:00
2012. ápr. 21. 19:00
www.trafo.hu
Beiskolázás, szegregáció, iskolai erőszak, keretszámok, lehetőségek és lehetetlenségek a felsőoktatásban? A PanoDráma csapata ismét egy rendkívül aktuális, más és más szempontból, de mindenkit érintő témát dolgoz fel, ez alkalommal is a dokumentumszínház, egészen pontosan a verbatim színház eszközeivel. A produkciót létrehozó színészek és dramaturgok interjút készítettek középiskolai és egyetemi tanárokkal, diákokkal, szülőkkel, oktatási szakértőkkel, az előadásban elhangzó szövegek pedig a verbatim (?szó szerinti?) munka elveinek megfelelően eredeti anyagok, melyek hosszát és sorrendjét az alkotók határozzák meg anélkül, hogy a szövegeket a legcsekélyebb mértékben is stilizálnák vagy átírnák.
A világhírű német dokumentumszínházi formáció, a Rimini Protokoll munkamódszerét kölcsönözve ezúttal a PanoDráma színpadra szólítja a téma szakértőit is. Minden este több, az oktatásügyhöz különböző szempontból kapcsolódó szakember kommentálja, egészíti ki a színpadon elhangzottakat.
?Az iskola azért van kitalálva, hogy a társadalmi egyenlőtlenséget újratermelje. Az iskola gondoskodik róla, hogy a gazdagok gyerekeiből gazdagok legyenek, a szegény gyerekei meg szegények maradjanak. A hatalom kitalál diskurzusokat, amiken kívül nem lehet gondolkodni, s vannak bizonyos intézmények, amelyek ezeket a diskurzusokat rányomják a társadalomra és kényszererővel hatnak rájuk: az elmegyógyintézet, a börtön, a kórház és az iskola.? (Bolgár Dániel, történész, aki szakértőként az előadásokon személyesen is jelen van)
??az ünnepségeken a cigány gyerekek nem kapnak szerepet, az úszásoktatásból kimaradnak, a napközibe pedig csak olyanok járhatnak, akiknek mindkét szülője dolgozik??
(részlet a gyöngyöspatai szegregációs per vádiratából)
?A mi gyerekeink soha nem mehetnének olyan táborba, amit a férjem ingyen csinál??
(a Radnóti Gimnázium díjazott tanára)
Az első hazai Elfriede Jelinek-produkciót követően a PanoDráma 2011 tavaszán mutatta be a 2008-2009-es romák elleni támadássorozattal foglalkozó Szóról szóra című verbatim színházi előadását. Ez a produkció a hazai sikerek után most külföldi turnéra indul: többek között Strasbourgban és Prágában látható majd. A legújabb, Tanulni, tanulni, tanulni című előadás a PanoDráma társadalompolitikai projektsorozatának ötödik állomása.
?Egy valóságot hoznak elénk, amit ők, az alkotók szerkesztenek, az ő szemük nézi, vágja és rakja össze. Nem adják hozzá saját szavaikat, azok valahol kint, a valóságban lelhetők fel, emberek szájában. A nézőpontot, szerkesztést teszik hozzá.? (Tompa Andrea, Színház)
?A dokumentumszínház társadalmi problémákat visz színre oly módon, hogy a tényszerű információkat az esztétikai elvárások elé helyezi. Az alkotó vagy a drámaíró az esemény pszichológiai és interperszonális aspektusaira helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor az alapvető színpadi feszültség a valós esemény és a művészi bemutatás fikcionalitása közötti ellentétben rejlik. A verbatim színház a dokumentumszínház azon formája, ahol a darabok az adott eseményről vagy témáról kérdezett interjúalanyok szó szerint idézett nyilatkozataiból épülnek fel, azokban egyetlen kitalált szó sem lehet. (?) A verbatim nyelve ? hiszen az előadások szövege interjúk alapján készül, szereplői és eseményei valósak ? az élő köznyelv; az alaphelyzetek, konfliktusok jellegzetesen ateatrálisak, az alkotók azonban azok formába öntésekor a dramatizálásra, a színházivá tételre törekednek. Az előadások nem titkolt célja, hogy a közönséget nagyobb társadalmi tudatosságra ébresszék. A színpadi cselekmény lehet tisztán szövegközpontú, máskor az alkotók törekedhetnek az elmesélt történetek eljátszására is.? (Nánay Fanni, Ellenfény)
A világhírű német dokumentumszínházi formáció, a Rimini Protokoll munkamódszerét kölcsönözve ezúttal a PanoDráma színpadra szólítja a téma szakértőit is. Minden este több, az oktatásügyhöz különböző szempontból kapcsolódó szakember kommentálja, egészíti ki a színpadon elhangzottakat.
?Az iskola azért van kitalálva, hogy a társadalmi egyenlőtlenséget újratermelje. Az iskola gondoskodik róla, hogy a gazdagok gyerekeiből gazdagok legyenek, a szegény gyerekei meg szegények maradjanak. A hatalom kitalál diskurzusokat, amiken kívül nem lehet gondolkodni, s vannak bizonyos intézmények, amelyek ezeket a diskurzusokat rányomják a társadalomra és kényszererővel hatnak rájuk: az elmegyógyintézet, a börtön, a kórház és az iskola.? (Bolgár Dániel, történész, aki szakértőként az előadásokon személyesen is jelen van)
??az ünnepségeken a cigány gyerekek nem kapnak szerepet, az úszásoktatásból kimaradnak, a napközibe pedig csak olyanok járhatnak, akiknek mindkét szülője dolgozik??
(részlet a gyöngyöspatai szegregációs per vádiratából)
?A mi gyerekeink soha nem mehetnének olyan táborba, amit a férjem ingyen csinál??
(a Radnóti Gimnázium díjazott tanára)
Az első hazai Elfriede Jelinek-produkciót követően a PanoDráma 2011 tavaszán mutatta be a 2008-2009-es romák elleni támadássorozattal foglalkozó Szóról szóra című verbatim színházi előadását. Ez a produkció a hazai sikerek után most külföldi turnéra indul: többek között Strasbourgban és Prágában látható majd. A legújabb, Tanulni, tanulni, tanulni című előadás a PanoDráma társadalompolitikai projektsorozatának ötödik állomása.
?Egy valóságot hoznak elénk, amit ők, az alkotók szerkesztenek, az ő szemük nézi, vágja és rakja össze. Nem adják hozzá saját szavaikat, azok valahol kint, a valóságban lelhetők fel, emberek szájában. A nézőpontot, szerkesztést teszik hozzá.? (Tompa Andrea, Színház)
?A dokumentumszínház társadalmi problémákat visz színre oly módon, hogy a tényszerű információkat az esztétikai elvárások elé helyezi. Az alkotó vagy a drámaíró az esemény pszichológiai és interperszonális aspektusaira helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor az alapvető színpadi feszültség a valós esemény és a művészi bemutatás fikcionalitása közötti ellentétben rejlik. A verbatim színház a dokumentumszínház azon formája, ahol a darabok az adott eseményről vagy témáról kérdezett interjúalanyok szó szerint idézett nyilatkozataiból épülnek fel, azokban egyetlen kitalált szó sem lehet. (?) A verbatim nyelve ? hiszen az előadások szövege interjúk alapján készül, szereplői és eseményei valósak ? az élő köznyelv; az alaphelyzetek, konfliktusok jellegzetesen ateatrálisak, az alkotók azonban azok formába öntésekor a dramatizálásra, a színházivá tételre törekednek. Az előadások nem titkolt célja, hogy a közönséget nagyobb társadalmi tudatosságra ébresszék. A színpadi cselekmény lehet tisztán szövegközpontú, máskor az alkotók törekedhetnek az elmesélt történetek eljátszására is.? (Nánay Fanni, Ellenfény)
A Gyermekház Iskola tanulóival beszélgettünk szegregációról, elfogadásról és befogadásról az kapcsán:
Korai Zsolt imázsvideója a projekt kapcsán:
Szereplők/alkotók:
Feuer Yvette, Hárs Anna, Schermann Márta, Szamosi Zsófi
Urbanovits Krisztina, Ördög Tamás
valamint oktatási szakértők
Dramaturgia: Garai Judit, Hárs Anna, Lengyel Anna
Videótervező: Korai Zsolt
Rendező: Schermann Márta
Kreatív producer: Lengyel Anna
