Adler Ignác néven Nagykárolyban született 1845. szeptember 9-én. A jobb társadalmi helyzetben élő, földbirtokkal is rendelkező zsidó család elsőszülött gyermekeként az elemi iskolát és a gimnázium alsó osztályait szülővárosában, a gimnázium felső osztályait Debrecenben, az utolsó két évet Budapesten, a református gimnáziumban végezte. Eredetileg ügyvéd akart lenni, ezért beiratkozott a pesti egyetem jogtudományi karára, ahol 1869-ben oklevelet szerzett. Egyetemi hallgatóként érdeklődési köre kibővült: nemcsak jogtudományok körébe tartozó tárgyakat hallgatott, hanem irodalomtörténeti, történeti és közgazdasági előadásokat is. 1877-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ekkor fordult végleg a történettudományok felé.

Pályája kezdetén Deák Ferenc politikájának a híve, gondolkodásra nagy hatást gyakoroltak Eötvös József liberális eszméi. Síkra szállt a közjogi viták ellen, és harcolt a belső reformok, a polgári államszervezet kiépítéséért, támadta a vármegyék önállóságát, lándzsát tör a központi igazgatás mellett. Támogatta az állam és az egyház fokozatos szétválasztását, az iskolákat függetlenítette volna a klérustól. A hetvenes évek második felében szembekerült Tisza Kálmán politikájával, s az Apponyi Albert és Szilágyi Dezső vezette Egyesült Ellenzék politikai célkitűzéséhez csatlakozott.

Aktív közéleti szerepet vállalt: 1869-től a Pesten kiadott Századunk, 1870-től a Pesti Napló, 1870-1888 között az aradi Alföld, 1871-1875-ben a kolozsvári Kelet, 1894-1895-ben a Nemzeti Újság munkatársa. A históriai kutatások mellett szépirodalmi műveket (Aranyországban. Vígjáték. Bp. 1880.; Fridényi bankja. Regény. Bp., 1882. [1968.]; Pénzházasság. Regény. 1883.) is írt. Publicisztikai munkásságát élete végéig folytatta, kiváló közgazdasági és politikai cikkek jelentek meg tőle.

Történelem szemléletét a comte-i pozitivizmus, illetve annak későbbi spencer-i változata befolyásolta. Magyarországon ő kezdeményezte először a gazdaságtörténeti kutatások és a statisztikai módszerek alkalmazását. Fő kutatási területét a 16?18. századi Magyarország népesség- és gazdaságtörténete jelentette. A Magyar Tudományos Akadémia 1888. május 4-én választotta levelező tagjává. A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után című székfoglalóját október 8-án tartotta. Elsőként írta meg a magyarországi jobbágyság összefoglaló történetét. Legnagyobb és legismertebb műve A magyar birodalom története című, két kötetben napvilágot látott munkája, mellyel az egész nemzet történetírója lett. Munkájában a modern tudomány követelményeinek megfelelően a nép és az állam ezeréves életét örökítette meg.

Előszeretettel foglalkozott a magyar jobbágyság történetével, megállapításai 1906-ban jelentek meg nyomtatásban. E munkáját ő maga élete fő művének tekintette. Alaposan elemezte a honfoglalást követő időszakot, bemutatta a magyar államszervezet és az egységes jobbágyság kialakulását, kitért a parasztság örökös röghözkötésének folyamatára. Vizsgálta a török hódítás nyomán három részre szakadt ország viszonyait, és bemutatta az általa a jobbágyvédelem első korszakának tartott 18. századi felvilágosult abszolutizmust. Műve ötödik fejezetében a reformkort és az 1848. évi jobbágyfelszabadítást tárgyalta, forrásul az országgyűlési határozatok szolgáltak. Bár Acsády e nagy munkáját a történeti kutatás azóta több helyen módosította, a mű úttörő jelentőségét nem lehet elvitatni.

Budapesten hunyt el 1906. december 17-én. A rákoskeresztúri zsidó temetőben, valamint a Magyar Tudományos Akadémián is Csánki Dezső, a Magyar Országos Levéltár államtitkár-főigazgatója tartott fölötte emlékbeszédet.

Fő művei: Az osztrák császári cím és Magyarország. Bp., 1877.; Széchy Mária 1610?1679. Bp., 1885.; Magyarország Budavár visszafoglalása korában. Bp., 1886.; Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. Bp., 1888.; Közgazdasági állapotunk a XVI. és XVII. században. Bp., 1889.; A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után. Bp., 1889.; Régi magyar birtokviszonyok. Bp., 1894.; Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában. Bp., 1896.; A magyar adózás története 1598?1604. Bp., 1896.; Magyarország három részre szakadásának története 1526?1608. Bp., 1896. /A magyar nemzet története V./; Magyarország története I. Lipót és I. József korában. Bp., 1898. /A magyar nemzet története VII./; A magyar birodalom története. I?II. Bp., 1903?1904.; A magyar jobbágyság története. Bp., 1906.

A róla szóló irodalom: Gunst Péter: Acsády Ignác történetírása. Bp., 1961.; Rejtő István: A regényíró Acsády. Bp., 1968.; Gunst Péter: Acsády Ignác. Bp., 1973.