Középiskoláit a felsőlővői, a késmárki és a soproni evangélikus liceumban végezte. Felsőfokú tanulmányai során a budapesti, a strassburgi és a párizsi egyetem hallgatója volt. 1901-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. Tanári működését 1902. október 1-jén kezdte az eperjesi evangélikus kollégiumban, majd 1903 és 1920 között az iglói evangélikus gimnázium tanára lett. 1910-19 között az eperjesi evangélikus jogakadémia magántanára. 1914-ben a kolozsvári egyetem magántanárává nevezték ki. Ezt követően harctéri katonai szolgálatot teljesített, 1918. december 10-én szerelt le, négy évet töltött a hadsereg kötelékében.
A menekült miskolci jogakadémiára 1920. szeptember 1-jén kapta meg nyilvános rendes tanári kinevezését. 1947-ig a magyar jog- és alkotmánytörténet, az egyházjog és a történeti filozófia tanára volt. 1923 és 1944 között a jogakadémia dékáni tisztségét töltötte be. 1923. november 9-én tartott székfoglaló beszédében kifejtette, hogy az eperjesi főiskolai tradíciókat kívánja ápolni. Fontos feladatának tartotta az evangélikus egyházzal való kapcsolat erősítését, nagy hangsúlyt fektetett az egyházjog tudományos művelésére. Támogatta a diákság önszerveződését, jóléti intézményeket hozott létre, ígéretet tett a segélyalap növelésére. 1923 és 1944 között az ő szerkesztésében jelent meg a miskolci jogakadémia almanachja, 1925-től 1944-ig a Miskolci jogászélet című folyóirat szerkesztési munkálataiban is kivette részét.
1926-tól bekapcsolódott a debreceni egyetemi oktatásba. Ekkortól a Felvidék művelődéstörténete tárgykör magántanára lett, 1941-től címzetes nyilvános rendkívüli tanárként, 1947-48-ban címzetes nyilvános rendes tanárként tanított. Tudományos munkássága során a felvidéki városok történetével, a magyar protestáns egyház történetével és egyházjogi kérdésekkel foglalkozott. Komoly érdemei voltak abban, hogy Thököly Imre maradványai hazakerüljenek Magyarországra. 1926. május 6-án választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Kray Jakab, a késmárki vértanú közéleti szereplése és diplomáciai működése II. Rákóczi Ferenc szolgálatában című székfoglalóját 1927. május 16-án tartotta meg. A kommunista hatalomátvétel után 1949. október 31-én tanácskozó taggá minősítették, levelező tagságát 1989. május 9-én állították vissza.
Fő művei: Galeotto Marzio 'De egregie?' című műve, mint művelődéstörténeti kútfő. Bp., 1901.; Báró Thököly Sebestyén és a bécsi béke. Igló, 1906.; Késmárk és a Thököly család. Lőcse, 1909. németül: Késmárk, 1910.; A szepesi szász nép. Bp., 1913.; A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben I. (1520-1745-ig). Bp., 1922.; A Thököly család késmárki magánföldesurasága. Miskolc, 1925.; Magyarország belső állapota a mohácsi ütközet előtt. In: Mohácsi emlékkönyv 1526. Szerk.: Lukinich Imre. Bp., 1926.; Kray Jakab II. Rákóczi Ferenc szolgálatában. Bp., 1927.; Az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés. Miskolc, 1930.; Felsőmagyarországi ágostonos hitvallású evangélikus egyházközségének elszakítása és a szlovenszkói ágostonos hitvallású egyház alkotmánya. Miskolc, 1930.; A magyarhoni evangélikus zsinatok. Bp., 1934.; A középkori partikuláris jogfejlődés és a selmeci városi és bányajog. Miskolc, 1934.; A magyarhoni evangélikus egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban. Miskolc, 1937.; A késmárki céhek jog- és művelődéstörténeti jelentősége. Okirattárral (1515-1757). Miskolc, 1941.; Az árumegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kulturális hivatása felsőmagyarországi városainkban. Miskolc, 1943.; A miskolci jogakadémia múlta és kultúrmunkássága (1919-1949). Sajtó alá rendezte: Novák István. Miskolc, 1996.
Róla szóló irodalom: Tóvári Judit ? Berecz József: A jogakadémia és könyvtárának szerepe Miskolc kulturális életében a két világháború között. Miskolc, 1981.; Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének első évtizede (1919-1929). Borsodi Szemle, 1985.; Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének második évtizede (1929-1939). Borsodi Szemle, 1985.; Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének harmadik évtizede (1939-1949). Borsodi Szemle, 1987.; Boleratzky Lóránd: Harminc éve halt meg Dr. Bruckner Győző. Lelkipásztor, 1992.; Stipta István: Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja. In: A miskolci jogakadémia múlta és kultúrmunkássága (1919-1949). Sajtó alá rendezte: Novák István. Miskolc, 1996.
