Kolozsváron született, 1827-ben, és itt végezte tanulmányait is. 1845-re elvégezte a bölcsészeti és jogi tanfolyamot, hogy aztán júniusban a kolozsvári királyi táblán írnok legyen. 1846-ban királyi főkormányszéki írnok lett, majd tiszteletbeli hites jegyző, végül, 1848-ban főkormányszéki fogalmazógyakornok.
A márciusi események után nemzetőrnek állt, de nemsokára úgy érezte, hogy hivatása inkább a tollával szolgálni a szabadságharc ügyét. Itt adta ki - először csak névtelenül - a Forradalmi mozgalmak Bécs-Pest-Kolozsvárt, mely a lelkesedés mámorában született leírása e nagy napok eseményeinek. Kevéssel később Pestre ment és a Pesti Hírlap, valamint az Életképek munkatársa lett, de időközben megfordult Szegeden és több vidéki városban is.
A szabadságharc leverése után Bemmel távozni akart az országból, de tőle megbízásokat kapott, így visszamaradt, visszatért Pestre. Itt idejét irodalmi munkásságának szentelte. 1849-ben megjelent A magyar forradalom napjai július elseje után című műve, majd 1850-ben A magyar forradalom férfiai 1848-49-ből, mely életrajzok gyűjteménye. Névtelenül írta meg a Görgey és fegyverletétele - egy honvédtiszt naplójából-t. Közlemények Erdély Bem előtt s alatti életéből című munkáját az osztrák kormány elkobozta. Hasonló sors érte számos egyéb alkotását is, melyet a cenzúrának bemutatott. Magyar forradalmi adat címen egy oklevélgyűjteményt is ki szándékozott adni, de ennek csupán egy kötete jelenhetett meg. Ezután Karádfi álnév írt és irodalmi munkássága ez időben csaknem kizárólag a magyar forradalommal foglalkozott. Ebből a célból, 1850-ben egy folyóiratot is alapított Magyar emléklapok néven, hogy így koncentrálja a szétszórt írói erőket.
Már előbb foglalkozott egy olyan heti folyóirat megindításának tervével, mely a politika kizárásával a szépirodalom és társadalom érdekeit szolgálja, így jelent meg a Pesti Röpívek. Korábban már, mint szerkesztőt kitiltották Pestről - amit a Magyar Hírlap szerkesztője közbenjárására vontak csak vissza -, s most a haditörvényszékkel fenyegették meg. A fenyegetések csak részben érték el hatásukat, a heti folyóirat helyett irodalmi évkönyvet adott ki (Nagyenyedi Album). 1851-ben tett még egy kísérletet a Pesti Röpívek feltámasztására a Pesti Füzetekkel, de ez sikertelen volt, ezt is elkobozták.
