- Több mint ötven éve tanár a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, hiánypótló muzikológiai munkái vannak, mint például az Európai zene generációs spirál-modellje, de zeneszerzői tevékenysége a leghangsúlyosabb. Mi motiválta, hogy ezt a pályát válassza?
- Hogy lesz valaki karmester? Úgy hogy feláll a színpadra és beint. Hogy lesz valaki zeneszerző? Úgy, hogy leül a kottapapír elé és írni kezd. Nem is lehet igazából tanulni, benned kell, hogy legyen ez a világ. Abban a pillanatban, amikor feltárja, megmutatja magát, jelen kell lenned. Ez nemcsak a zeneszerzésre, bármilyen más művészeti ágra vonatkozik. Ez az izgalmas külön világ utat tör, oly erősen, hogy nem is tudod megállítani. Állandón vitában vagyok a zeneszerzéssel, miért kell ezt nekem csinálni, miért kell ennyit dolgoznom és akkor egyszercsak jön a belső impulzus, ami arra késztet, hogy vegyem elő az írószerszámom és írjam a hangjegyeket. Felteszem magamban ilyenkor a kérdést, tulajdonképpen mit is kell írnom. A belső hang azt válaszolja, ne törődj vele, csak írjad, ami jön. Mikor készen van a mű, gyönyörű dolgokat tudok róla elmondani. Végül is ez a mesterségen, egyetemi tanár vagyok, tudok azonnal reagálni a saját műveimre is. De amikor leírtam, nem tudtam, miért írom, csak követtem egyfajta sugallatot, annak a bűvkörében mozogtam. Véleményem szerint az alkotás folyamata megfoghatatlan, nem lehet körülírni, megmagyarázni. Jön egy késztetés és annak nem lehet ellenállni, le kell rajzolni, le kell írni azonnal a dolgokat. Tulajdonképpen egy csodálatos energia, mint ahogy az egész kozmosz, a világ egy energia. Nos, röviden ennyit tudnék arról mondani, mi késztetett arra, hogy belemásszak a hangjegyek világába. Egy belső hang, amelyet én sem tudok körülírni igazán.
- Ez a belső hang milyen világokba vezeti be, milyen témákat diktál a tolla alá?
- A témák utólag kötődnek a megalkotott anyaghoz. Nem más, mint egy elektromos burok, amely szikrázik körülötted. Mindez lefordítódik ilyesmire, mint Kalevala, amelyről írtam az egyik monooperámat, vagy mint Faust, amelynek most lesz októberben a bemutatója. De szoktam Indiába is tenni "utazásokat", írni róla zeneműveket. Hogy hogy kerülök én oda, Finnországból Indiába, majd vissza Goethéhez? Érdekes dolgok ezek, ugyanis én úgy érzem, állandóan kapcsolatban vagyok ezekkel az emberekkel, párbeszédet folytatok időnként velük. Bármilyen furcsán hangzik, Goethével úgy beszélgetek, mintha minden nap együtt kávéznánk. Ő elmondja, amit le kell írnom és én nem teszek mást, mint hallgatok rá. A másik ilyen közeli kapcsolatom Antoine Saint-Exupéry íróval van. A Kis herceg monooperám is hasonlóképp készült el. Nagyon vonzódtam mindig azokhoz a világokhoz, amelyek az időt, a múltat képesek felülírni. Bartókot az apámnak tekintem, egyszer ezt a fia jelenlétében is elmondtam, aki természetesen furcsán nézett rám. Megmagyaráztam neki, hogy az ő apja nem csak egy szimpla emberi lény, az ő lelke mindenkié. Számomra Bartók Béla nagyon sokat jelent, így teljesen természetes, hogy a szellemi apámnak tekintem.
- Szimfóniát, monooperát, szonátát, dalokat, rekviemet, rapszódiát komponált többek között, gazdag instrumentális világot vezet fel a műveiben. Van kedvenc hangszere, műfaja?
- Minden a világon, amiben szeretet, érzelmek, emberi értékek vannak, számomra kedves. Ugyanígy vagyok a hangszerekkel és a műfajokkal is, minden egyaránt gyönyörű, amivel érzéseket lehet kifejezni. Nem tudok különbséget tenni műfaj és műfaj között, mindenik különleges a maga módján. Minden hangszernek megvan a maga helye, szerepe egy műben.
- A Dantesca kiállításra reflektálva, elmesélné, hogyan született meg a tárlat anyaga, miért pont Dante a mozgatórugó?
- 1971-től vagyunk barátok Dantéval, amolyan spirituális barátság ez is, azóta járom a Mennyországot, a Purgatóriumot és a Poklot az ő kedves társaságában természetesen. Gondoltam, milyen jó volna leülni a kertjében és egy pohár borral koccintani vele, beszélgetni, nevetni. Most hétszáz éve kezdte el írni az Isteni színjátékot, még találó is az időpont, de nem volt betervezett, így alakult.
- Milyen zeneműveket, elméleti munkákat, esetleg képzőművészeti alkotásokat láthatunk a közeljövőben öntől?
- Csak a jövő tudná megmondani, én a jelenben élek, nekem nincs egy hátul kullogó múltam, nincs előttem egy csönd herceg, mint Adynál. Amit kapok a pillanattól, azonnal megragadom. Nincsenek terveim, de a jövő hozza és biztos, hogy nagyon sok meglepetés vár még rám.
