- A legutolsó hír a weboldalán az, hogy a Facebook után a Twitteren is megtalálhatják. Miért fontos önnek a jelenlét a közösségi oldalakon?
- Ne keressen mögötte filozófiát, mindössze arról van szó, hogy szeretek kipróbálni új dolgokat. Az élet arról is szól, hogy megismerjük a világot, ismerkedjünk. Szerintem sokkal érdekesebbek azok a Twitter-használók, akiket én követek, mint én magam. Semmi másról nincs szó, mint egy kísérletről: ott vagyok, általam a zene is ott van, és meglátjuk, mi történik.
- Ennyire izgatják az új technológia, az új média lehetőségei?
- Rajongok a technikai újdonságokért, mert érdekesek, sőt hasznosak akár az oktatásban, akár a társadalmi tudatosság növelése terén. Ha a klasszikus zenéről vagy az operáról beszélünk, akkor pedig szinte megbocsáthatatlan, hogy elmegyünk mellettük, mert nyithatunk, a műfajnak új közönséget nyerhetünk. Az új technológia és az új média számomra a lehetőség erejét jelenti, és ez nem elsősorban a technikáról szól, hanem arról, hogy minden, a múltunk, a jelenünk könnyen, gyorsan, demokratikusan válik elérhetővé.
- Ha már a múltat és a hagyományt említi: hogyan született a Song of America ötlete?
- A gyökereinket ismernünk kell ahhoz, hogy definiáljuk magunkat, kik is vagyunk. Számomra a hagyomány azt jelenti, hogy tudom, honnan jövök, mi történt ott, ahonnan származom, és ez meghatározza a jövőmet is. Mahler valami olyasmit mondott, hogy a hagyomány nem a hamvak fölötti áldozat bemutatását jelenti, hanem az alkotás lángjának őrzését. Ebben nyújthat segítséget minden új technológia. A koncertteremben csak egy dalt hall a közönség, az A Song of America oldalra kattintva azonban a világ bármely pontjáról bárki hozzáférhet ahhoz a hatalmas anyaghoz, ami a történelmi, irodalmi, zenei kontextus által mélyebben megérthetővé és talán átélhetővé teszi, miért és hogyan lett az Amerika Egyesült Államok azzá, amivé.
- Mit jelent önnek az amerikai baritontradíció?
- Büszkeséget és felelősséget, hiszen nagyszerű elődök nyomában kell járnom, és az általuk felállított mércének kell megfelelnem.
- Egészen terjedelmes a repertoárja, de várják még új szerepek?
- A következő évadban Zürichben Francescót énekelem Verdi operájában, az I masnadieriben (az előadás karmester Fischer Ádám lesz, Massimiliano szerepében pedig Polgár László lép fel - a szerk.), egy évvel később vár rám ott Jago szerepe, San Franciscóban pedig 2011 szeptemberében pedig következik egy fontos bemutató, Christopher Theofanidis a 9/11-ról szóló, a hősiességet középpontba állító operájának világpremierje.
- Budapesten már járt, a Magyar Állami Operaházban azonban első alkalommal fog énekelni. Számolja, hányadik operaházi debütálása ez?
- Már nem! Egyébként nem technikai, hanem spirituális szempontból van különbség egy operaházi és egy koncerttermi fellépés között, ezért nagyon várom, hogy ismét Budapesten énekelhessek, ám ezúttal az Operaházban. Ez a város megkerülhetetlen, ha a közép-európai zenei hagyományról beszélünk, rajongok a magyar zenei kultúráért, és mindig öröm magyar kollégákkal dolgozni. Remélem, lesz időm ezúttal egy kicsit jobban megismerni, bebarangolni Budapestet, mert igen pozitív benyomásaim vannak a városról.
- Nemrégiben az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája a tagjai közé választotta.
- Igen, és ez életem egyik legfontosabb pillanata volt. Ezeket a meghívásokat vagy kitüntetéseket az ember nem várja, nem reméli, nem is álmodik róluk. Aztán megtörténik, és hatalmas boldogsággal tölt el. A következő pillanat a büszkeségé, majd hirtelen megérzi az ember a hagyomány súlyát. Szeretnék megtenni minden tőlem telhetőt, hogy amikor színpadra lépek, általam az Egyedült Államok intellektuális ereje is látható-hallható legyen. Nagyszerű lehetőség részt venni egy szellemi és valós dialógusban: felelősségérzettel járó, ugyanakkor hálás feladat.
- És a tanítás mennyire hálás feladat?
- Egy művész pályáján nincs ennél hálásabb feladat. A tanítás jelenti a közönség tanítását egy-egy előadás közben, és jelenti a következő énekesgeneráció oktatását, ám mindkét esetben párbeszédről van szó, arról, hogy a két fél megosztja egymással a tapasztalatait. Ezek adott esetben különböző szintűek lehetnek, ugyanakkor a szempontok eltérése új eredményeket hozhat. Az énektechnika elsajátítható, a tanítás viszont nem az abszolút igazság kinyilatkoztatását, hanem az útkeresést jelenti mesternek és tanítványnak egyaránt. Élvezem, ha fiatal kollégákkal dolgozhatok. Vannak, akikkel tíz-tizenöt évvel ezelőtt mesterkurzusokon cseréltünk tapasztalatot, ma pedig nemzetközi karriert tudnak maguk mögött. A német Bildung szó tökéletesen kifejezi azt, hogy megélt élményekből táplálkozik a folyamat, hogy gondolkodásról, tapasztalatcseréről van szó, aminek köszönhetően gazdagodunk. Sokan vannak, akik a művészeteket és a bölcsésztudományokat nem tartják hasznosnak. A világot le lehet írni megkérdőjelezhetetlen képletekkel, ami nagyszerű, de önmagunkkal, a gyökereinkkel még nem ismertet meg.
