Somogyi Zsolt, a kiállítás rendezője jól válogatott a gazdag anyagból, és volt miből. Színházi fotók tucatjain, csodálatos fekete-fehér képeken találkozunk két ifjú, majd deresedő fejű színésszel, míg a színésznők elmúlt évadaiból egy csokor színes kép idézi a mát. A legjelesebb színházi fotósok sora (Wellesz Ella, Keleti Éva, Várkonyi László, Kálmán Béla, Pállay Gábor és a maiak: Gordon Eszter, Szkárossy Zsuzsa, Sándor Katalin, Erdély Mátyás, Kaiser Ottó) merevítette a halhatatlanságba emlékezetes előadások kiváló színészeinek sorát. Olyan partnerek tűnnek föl Básti és Csákányi mellett, mint Bajor Gizi, Szörényi Éva, Lukács Margit, Muráti Lili, Major Tamás, Ruttkai Éva és annyian még.
Pályájukat a véletlen indította el: Básti sokszor nyaralt Keszthelyen Mányai Lajossal, akit apja terelt a Színiakadémiára, majd rá egy évre már az ifjú Bástival perlekedett, hogy jelentkezzen ő is. Csákányit egy kőszegi Gül baba-előadás térítette el a papi pályáról a színire. Majd mindketten a háborúba sodródtak, Básti munkaszolgálatba, Csákányi hadifogságba került. Némi zötykölődés után beindult a pályájuk, és színházak, szerepek sokasága következett évtizedeken át, mindezt nyomon kísérhetjük a fotókon. Kisebb tárlókban személyes tárgyak, szemüveg, notesz, öngyújtó, egy sarokban Básti kosztümje, másutt plakátok segítik az emlékezést. Levelek, interjúrészletek, életrajzi adatok - van bőven miben elmerülni. Básti szerint a színészválogatás kicsit olyan, mint a lóvásár: a szép színésznek eleinte nehezebb dolga van, ám az évek múltával a szépség egyre kisebb gondot jelent. Nos, ez rá nem igaz: ha az emlékezet megkopott volna, a fotók hű bizonyítékai, milyen nemesen szép maradt az arca idős korára is. És ha veretes vonásain elmerengve páratlan zengésű hangját hiányolnánk, azt sem kell sokáig, hiszen peregnek a filmek, sorjáznak a színházi előadások részletei, láthatjuk-hallhatjuk mindannyiukat.
Aztán hirtelen váltás: a kivetítőn éppen a Play Strindberg egyik drámai jelenetében Básti és Ronyecz Mária megrázó pillanatait láthatjuk, amikor a nyitott ajtón át színes bábok képe invitál a szomszédos terembe. Itt a Kolibri Színház húsz évét tekinthetjük át. 1992-ben alapította Novák János, Székely Andrea, Lengyel Pál, Orosz Klaudia, Fábri Péter és Kárpáti Péter a 0-18 éves korosztálynak a máig egyetlen állandó gyermek- és ifjúsági színházat. Ma már 3 játszóhelyen adnak elő ezerféle színű előadásban, báb- és emberi játékkal apróbbaknak-nagyobbaknak igazi mesevilágot, és aki a tárlatot végigjárja, késztetést is érez, hogy a színes kis kolibrival együtt szálljon a nézőtérre. Színpadi makettek, miniatűr színpad, repdeső, ácsingózó bábok, a színészek kosztümjei, tarkabarka világban színes párnák, székek: lehet ücsörögve is bámészkodni. Itt is vetítés segíti az emlékezést. Emellett a kiállítás hónapjai alatt múzeumpedagógiai kísérőprogramokat is szerveznek, vendégségbe várják a Kolibri társulatát és nem utolsósorban egy legendás előadást, a Bors nénit, melynek dalain több generáció is felnőtt már. Készítenek bábokat, terveznek díszleteket, szerveznek Ki tud többet a Kolibri Színházról? vetélkedőt, és bekapcsolódnak a Nagy rajzolás eseményeibe is. Megelevenedik néhány kép erejéig a Csecsemőszínház, és a kamaszokat megcélzó Platform 11+ néhány előadása is. E teremben látható a napokban elhunyt Kemény Henrik egy gyönyörű fotója is, amint a paraván mögött emeli föl szeretett bábjait.
Két távoli pillére ez a színjátszásnak Básti Ádámjától Vitéz Lászlóig, de így jó ez: a szórakoztatás sok minőségben, változatos eszközökkel és tereken azonos célt szolgál: a közönség élvezetét.
A kijáratnál a Sose halunk meg werkfilmjére esik pillantásunk. Csákányi halálos beteg volt már, műtéte előtt négy nappal fejezte be a forgatást. Így köszönt el a stábtól: ?Hát, ennyi volt, fiúk.?
