Kemenczky Judit költőnőre, műfordítóra és festőre emlékeztek augusztus 26-án a budapesti művészeti klubban, a Nyitott Műhelyben. A ?70-es évek végén alakult irodalmi-művészeti társaság, a hivatalos rendszeren kívül eső Fölöspéldány csoport egykori tagjai: Temesi Ferenc és Györe Balázs idézték fel akkori tevékenységüket, zenei, színházi kapcsolódásaikat, melyhez a Beatrice együttes és punk közönsége is hozzá tartozott.
Az est házigazdája és moderátora, Turczi István, a Magyar Írószövetség Költői Szakosztályának elnöke, a Parnasszus folyóirat főszerkesztője elmondta: lapja Redivivus rovata foglalkozik olyan költőegyéniségekkel, akikre példaként tekinthetünk, mégis szükségük van arra, hogy újra reflektorfénybe kerüljenek. Így a következő, őszi Parnasszus lapszám Kemenczky Judit férje, az 1990-ben elhunyt Bakucz József költő életművét eleveníti fel.
Györe Balázs író, költő elmondta, csoportjuk az Országos Széchenyi Könyvtár Fölöspéldány részlegéről kapta a nevét, ahol időszakosan mindketten dolgoztak. Kemenczky első megjelent verseihez Pilinszky János írt ajánlást a ?Ne mondj le semmiről? című antológiában. Később a különleges, nehezen besorolható művész Keszthelyi Rezső szerkesztő segítségével adta ki Sorsminta című újabb kötetét a Magvető kiadónál. Képzőművészként kiállításokon mutatta be különleges zászlóit, tekercsfestményeit, az itthon legjelentősebb Ernst múzeum-beli mellett Pozsonyban és Varsóban.
Temesi Ferenc író a párhuzamosan működő Csütörtök Esti Társaságot említette, ahol a központi nőalak Tóth Erzsébet költőnő személye volt. A Fölöspéldány csoportnál Kemenczky Juditot vették körül, akinek Temesi Ferenc is titkos imádója volt. Folyamatosan leveleztek Kemenczky amerikai tartózkodása idején, számíthattak egymás segítségére alkotói munkájukban, tanácsokkal, véleménnyel. Temesi szerint Kemenczky kivételes érzékenységű, ugyanakkor optimista, pozitív kisugárzású, energiát adó személyiség volt, aki abban is segítette, hogy a katolikus vallásához visszatérjen.
Ladik Katalin költő az avantgarde irányt képviselő újvidéki Symposion folyóirat szerzőjeként emlékezett vissza a mindig önmagát adó, az őt körülvevő tárgyakkal is összhangot teremtő művészre, Kemenczky Juditra, akinek ?szelíd, sámáni, csilingelő, kántáló? hangja volt Kőbányai János megfogalmazás szerint.
Nádasi Gábor saját emlékverset szavalt, Galkó Balázs színművész előadásában pedig hallhattuk a Napfutók és az Egy kolostorszobában című emblematikus Kemenczky-költeményeket. A beszélgetők megemlékeztek még a különleges műfordításairól is: a japán Nó-drámák kötetén annyit dolgozott, mint máshol egy egész tanszék ? vélte Temesi Ferenc, és jelentős Bingeni Szent Hildegárd misztikus írásainak fordítása is: A megváltás tüzes műve.
Papp Tibor a párizsi Magyar Műhely egykori szerkesztőjeként a közönség soraiból emlékezett Kemenczky kitűnő költői tehetségére, akinek egyik lapszámukban saját tervezésű külön füzete jelent meg.
Az est résztvevői elmondták, hogy a költőnő utolsó éveiben a katolicizmusban lelt otthonra, és több mint száz beszélgető füzetet írt vallási témában. Létezik egy olyan alkotói napló is, amelyet a Fölöspéldány csoport tagjai vezettek, havonta adtak tovább egymásnak, és ebbe a zöld füzetbe El Kazovszkij festőnő még oroszul írt.
Az eseményhez kapcsolódott az alkalomra összeállított kiállítás is Kemenczky képzőművészeti alkotásaiból: egy keleti és nyugati zászló, valamint egy bábu, mely előtt a művészről készült portréfotó kapott helyet.
Csanda Mária
