A PATRON a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) hagyományos műtárgyvására és kiállítása, amelyet 11. alkalommal rendeztek meg. Az art fair jó lehetőség a fiatal alkotók számára, hogy megmutatkozzanak és bekerüljenek a műtárgypiacra, ugyanakkor ezen a vásáron már befutott alkotók munkái közül is válogathatunk. A PATRON egyúttal jótékonysági vásár is, az eladások az FKSE programjainak megvalósulását és az egyesület működését is segítik.
A mostani art fair több szempontból különleges: mivel a 10. jubileumot csak online tudták ünnepelni, így az idei kínálat a megszokottnál grandiózusabb. Több mint kilencven művész 190 alkotása szerepel a vásáron. Sőt a helyszín is igazán méltó ehhez a hatalmas anyaghoz: idén először a Q Contemporary ad otthont a vásárnak. A 2021-es PATRON műtárgyai online is megtekinthetők, mi pedig ezek közül mutatunk tízet, amit szívesen kitennénk a falunkra.
Teplán Nóra: Levitation, 2021.
Teplán Nóra a képalkotás új lehetőségeit kutatja, és arra keresi a választ, hogy ebben az átmedializált korban hogyan változik meg a hagyományos festészet szerepe és karaktere. Legújabb munkáiban azzal játszik, hogy a különféle információs eszközökre jellemző vizuális stílusjegyek mi módon reprodukálhatók a vásznakon.
A Levitation alsó képmezője például a VHS-szalagokat idéző tónusátmeneteket mutatja fel, míg a felső a tévéképernyők vizuális zajának esztétikáját idézik. Az utóképszerű kimaszkolt felületek jelszerűen hatnak a képen, asszociációs játékra hívják a befogadót. A mű izgalmát adja, hogy egyszerre érezzük expresszívnek és lírainak, minimalistának és „zajosnak”. A Levitation érzékisége magával ragadó, de a mű azért is fontos, mert elképesztő finomsággal érzékelteti az ember virtuális térben történő levitáló, súlytalan állapotát.
Jagicza Patrícia: Touch, 2021.
Jagicza azt vizsgálja a festményein, hogy az egyén miként kerülhet közelebb a saját személyiségéhez, hogyan fedezheti fel a benne megbújó terra incognitát. Az alkotó minden képe önmagára mutat vissza, e kompozíciókat szemlélve azonban mi is mélyebbre áshatunk magunkban.
A Touch festményen két legyezőkorall szerepel, ami Jagicza magánmitológiájának fontos szimbóluma, az identitáskeresésé és a személyes történetmesélésé. A különleges struktúra az életfamotívumot vagy a méhlepény erezetét idézi fel a nézőben, így válik az egyén újjászületésének, az eredet megtalálásának jelképévé.
Koronczi Endre: Szélrajzok-sorozat, 2021.
Koronczi Endrét több mint egy évtizede foglalkoztatja a szél megjelenítése. Szénrajzain az anyagtalan anyag áramlását, az organikus mozgást, a soha nem ismétlődő mozzanatokat adja vissza. E munkák kísérletet tesznek a láthatatlan megragadására, közelebb visznek egy jelenség megértéséhez. Céljuk nem pusztán a leképezés, hanem egy környezeti jelenség újrateremtése a papíron. A szélhez kapcsolható fennkölt fogalmakat, a lelket, a képzeletet, a szabadságot is megidézik a befogadóban, miközben a szén feketesége a negatív előjelű jelképeket, a sötétséget, a halált is előhívják a néző gondolataiban.
Bíró Dávid: Do you accept cookies? #08, 2020.
Bíró Dávid sorozata az arcfelismerő rendszerek mechanizmusait analizálja, és megpróbálja feltérképezni e szisztémák vakfoltjait. Kompozícióit úgy állítja össze, hogy azokat a telefon kamerája még arcként azonosítja, de az emberi szem már csak puszta konstrukcióként érzékeli a rózsaszín és zöld geometrikus elemekből építkező képet.
Bíró ezzel a sorozatával fontos társadalmi jelenségre is felhívja a figyelmet: identitásunk bizonyos elemei ma már úgy válhatnak publikussá, hogy arról nem is szerzünk tudomást. Ahogy Sárai Vanda megfogalmazta, Bíró Dávid sorozata „a megfigyelés és megfigyeltnek levés etikai kérdéskörét hozza játékba, amely túlzás nélkül korunk legfontosabb dilemmáinak egyike”.
Závorszky-Simon Márton: Trauma Triptichon, 2021.
Závorszky-Simon Márton 2019 óta vászonra nyomtatott digitális fotóit különféle eljárásokkal roncsolja. Festékrétegekkel teszi expresszívvé, égetéssel rongálja a kompozícióit. Az alkotó kompozíciók destruálásával az egyén és a természet traumáit vizualizálja. A triptichon alapjául szolgáló fotón egy mezítelen női testet látunk. A hátulról fotózott alak egy természeti környezetben térdel, miközben kezét magasba emeli. Balról jobbra haladva a képek egyre erősebben roncsoltak, ami jelzi, hogy az életben történt traumáink együtt növekednek velünk, folyamatosan hatnak ránk, és fokozatosan rongálják a személyiségünket.
Krystyna Bilak: Let Your Eyes Dance #25, 2021.
Az alkotó a vizuális megtévesztéssel játszik, a mimézis eszközeivel egy sajátos teret és valóságot teremt a képein. A különböző képi elemek valóságosnak tűnnek, ám összeilesztésük, egymás mellé rendelésük a kompozíciót a szürrealitás irányába tolja.
A képen egy vázát látunk, benne egy növényt, körülötte almákat. Az észlelésünket azonban összezavarja, hogy olykor a konkrét tárgyak csak sziluettként, körvonalas, rajzos formában jelennek meg. A váza esetében épp az árnyéka az, ami tárgyszerűnek hat. A horizont alatt húzódó térben az almák lebegnek, miközben ez a képmező vízszerűnek hat. A mű így egyszerre tűnik tájnak és csendéletnek, a szivárványszínű sávok pedig még inkább álomszerűvé teszik az egész képet.
Dallos Ádám: Csikó naplementében, 2018.
Dallos Ádám az újexpresszív figurális festészet képviselője, akinek képein olykor mitológiai totemállatok üzekednek egymással, máskor homoerotikus jelenetek elevenednek meg. Dallos munkái nem kendőznek el semmit, képei harsányan kitárulkozók.
A most megvásárolható művén egy érzékien megfestett paripát látunk, ami egyszerre lehet hús-vér ló, totemállat vagy allegória. A festmény tekinthető puszta lóportrénak is, de még ha elvonatkoztatunk a szimbolikától, a mű akkor is elemi erővel hat ránk. A festék csillogó felülete, textúrája, anyagisága meghatározza a kompozíciót, érzékivé teszi. A sötét, villámló, viharos háttér előtt megjelenő paripa képe vészjóslóan hat, valami sötét végkifejletet sejtet, miközben nem tudunk elvonatkoztatni az állat fenséges mivoltától sem.
Petrányi Luca: Doa Kita IV., 2021.
Az indonéz batik technikával, viasszal festett zászlószerű textilen arab íráshoz hasonló jelek tűnnek fel, azonban ezek olvashatatlanok, megfejthetetlenek. Az általuk közölt tartalom így nem válik láthatóvá a befogadó előtt, a néző csupán a jelek dekoratív jellegét, az íráskép vizualitását érzékeli. Petrányi az írásképpel mint vizuális formával játszik el, miközben a műve megkérdőjelezi a globális világ kulturális határainak átjárhatóságát is.
Horváth Dániel: Anatomical body, 2021.
Horváth Dániel festményei a valóság és a fikció határán lebegnek, az észlelt valóság szubjektív interpretációi. Anatomical body (Anatómiai test) című műve klasszikus figurális kompozíció, amelynek fókuszában egy anatómiailag pontosan megfestett fej látható profilból. Az izomrostokkal definiált és erekkel átszőtt koponya azonban szürreálissá, sőt egyenesen groteszkké válik a fül felett megjelenő, lefelé néző szemgolyó hatására. Mindössze ez az egyetlen elem, ami megzavarja a néző észlelését, azonban ez igazán felforgatóvá teszi a képet. Olyan erős gesztusnak érezzük, mint Luis Buñuel és Salvador Dalí Andalúziai kutya némafilmjének ominózus jelenetét, amikor egy pengével keresztülmetszenek egy szemgolyót.
Pólya Zsombor: 50175 kJ, 2019.
Pólya Zsombor konceptuális képei a műtárgy társadalmi szerepét, valamint a művészet és a piac összefüggéseit vizsgálja. Jelen munkája a globális klímaváltozásra adott reflexió. Rávilágít, hogy a túlélés érdekében a képek elveszíthetik műtárgy jellegüket, és a klímakatasztrófa okozta extrém hidegben fűtőanyaggá alakulhatnak át. A munka azonban nemcsak a társadalmi üzenete miatt válik fontossá, hanem azért is, mert képes e komoly helyzetet humorral ellensúlyozni. Az Ezt a képet égessétek el, ha fáztok felirat a művészet hiábavalóságára, haszontalanságára irányítja a figyelmet, de a mű puszta léte mégis a képzőművészeti alkotások létjogosultsága mellett érvel.
A PATRON kiállítása január 15-ig látogatható, a vásárlás menete online, katalógus alapján történik.
Nyitókép: Regős Benedek
