Az antik világban a római korban élte virágkorát az üvegművesség. A birodalom bukása után csökkent az igény a luxustárgyakra, így az üvegárura is, sok ókori eljárás feledésbe merült. Az üvegművesség a késő középkorban indult újra fejlődésnek. David Whitehouse, a Corning Üvegmúzeum ügyvezető igazgatója, a kiállítás kurátora szerint a középkori üvegművességet általában a templomok ólomüvegablakaival társítják. A valóságban azonban a legkülönfélébb tárgyak készültek üvegből, s a kiállítás az üvegművesség "optikáján" keresztül enged betekintést a középkori társadalmak életébe.
"Ennek a történetnek egyaránt vannak politikai és kereskedelmi, vallási és tudományos vonatkozásai, de megismerhető általa az urbanizáció folyamata, városok, térségek felemelkedése és bukása. A kiállítás ezer évet fog át - az üvegművesség történetének majd negyedét" - fogalmazott a kurátor.
A január végéig látható tárlat anyaga részben a New York állambeli múzeumból származik. A többit európai múzeumoktól kérték kölcsön: sok olyan tárgyat vonultatnak fel, amely évszázadokon át porosodott valahol anélkül, hogy felismerték volna igazi jelentőségét. Láthatók régészeti feltárások során előkerült leletek is. A kiállítás egy-egy szekciója mutatja be az üvegből készült kegytárgyakat, a középkori székesegyházakat színpompás ólomüvegablak "idézi meg".
Kronológiai sorrendben mutatják be az üvegből készült mindennapi használati tárgyakat annak érzékeltetésére, hogy miként alakultak az ezeréves időszak alatt az étkészletek, hogyan váltak egyre díszesebbé a tálak, serlegek, amikor a késő középkorban újból felfedezték az üvegművesség fortélyait. A kiállításon illusztrált kéziratok másolatai és festmények segítségével mutatják be, hogyan használták és mennyire értékelték ezeket a tárgyakat a középkori társadalomban. Ismerteti a tárlat az üveg tudományos célra való alkalmazását is, beleértve az orvosi diagnosztikai műszereket, a szemüveget, de bemutatják az alkimisták eszköztárát is.
