Péntek kultúrrandi Bárány Bence előadóval, a Vates márka alapítójával

A műfajok keresztezése nem áll tőle messze: ez adja munkássága gyökere, a slam poetry alapját is, amely picit rap, picit vers, picit színház, de leginkább maga az előadó. Bence esetében csupán annyi változott, hogy közel tízévnyi szereplés után a verseny izgalma helyett mostanra már inkább a szövegek megalkotása és közvetítésük módja érdekli leginkább. Ebben lelt társra Mészáros Péter és Nagy Márk személyében. Az utóbbi rendezőként csatlakozott hozzájuk Látta című előadásuk rendezőjeként.

Beszélgetésünk során szóba került a Vates márka is, amelyhez Csányi Péterrel egyesítették az erőiket. A művészet által inspirált brand 2019-ben indított „kultúrforradalmat”: eleinte irodalmi legendák sorait és arcképeit tették pólókra, sok izgalmas kollaborációval később pedig azon dolgoznak, hogy közösséget építsenek, összekössék a művészetek iránt érdeklődő fiatalokat – a közösségi oldalaikon és az eseményeiken egyaránt. Kollekcióik között mesehősök és tehetséges zenészek által ihletett darabokat éppúgy találunk, mint a magyar irodalom és a pszichológia keresztmetszetén született sorozatot. És a történet még csak most indul be igazán.

A szöveg, az irodalom, az előadó-művészet szeretetének a családodban is volt hagyománya, vagy máshogy találtak meg maguknak ezek a szenvedélyek? 

Leginkább a színház szeretete volt jelen, de azt hiszem, a szövegekre való rákattanás nálam a legsúlyosabb. Van valahol egy kazetta, amin néhány évesen mondókákat, rövid verseket motyogok; a szüleimnek volt benne pár órájuk, hogy megtelt az a szalag. Ha nem az ő felolvasásuk alapján tanultam, akkor a magnóból szóltak hangjátékok, élükön a Lúdas Matyival. Aztán a Romhányi-versek találtak meg, konkrétan kívülről tudtam (tudok?!) Irigy Hónaljmirigy-albumokat, a Repül a nehéz kő memoritert rappelve tanultam meg, tehát elég széles skálát járva mozgatott meg mindenféle nyelvi játék. Maradt is így, csak az alapanyag változott.

A slam poetry előtt győri színjátszókörökben és a Győri Nemzeti Színházban is szerepeltél. Akkoriban még színészként képzelted el a jövőd? 

Mindig kacérkodtam a gondolattal, elvarázsolt a színházi világ, pláne amikor már a Győri Nemzeti Színház próbatermében kalapáltuk össze a jeleneteinket. Aztán bumm, elmentem gazdaságinformatika szakra. Hogy ez bátortalanságból vagy racionalitásból fakadt-e, talán már akkor sem tudtam eldönteni, amikor végül G karos lettem. Volt szerencsém közelről figyelni színészképzést végzőt, és nem hiszem, hogy annak a világa passzolt volna hozzám. Mondjuk gazdinfósként sem dolgoztam egy percet sem, de ez már más kérdés.

Egészen véletlen módon csöppentél bele a slam poetry világába: életed első versenyét annak ellenére megnyerted, hogy csupán akkor ismerted meg a műfajt. Emlékszel, hogy mi volt az, ami miatt igazán megtetszett?

Hasonló hatást gyakorolt rám, mint a színház. Ennek a műfajnak az ajánlata ráadásul az volt, hogy mindig én írom a szövegeimet, nem másét kell elmondanom. Úgy alakítom az előadást, ahogy nekem tetszik, közben vadászom a lehetséges mentorokat, akiktől kérdezhetek vagy technikákat leshetek el. Tetszett az az édes definiálatlansága is, hogy mindent lehet a szöveggel, nincs szabály. Jó, van, de alig.

Az új élmény a színpadi múltad és a rivaldafény szeretete ellenére belőled is előcsalogatta a lámpalázat? Vagy inkább felszabadító volt saját gondolatokat, érzéseket közölni? 

Is-is. A lámpaláz bizonyos mértékig az egyik kedvenc érzésem. A másik pedig a színpadra lépés pillanatában szublimáló izgalom, amit a közölhetnék és a játékkedv vált fel.

Mik azok a jó tanácsok, amiket egy a slammel most ismerkedő „újonc” lelkére kötnél?

Nézzen videókat, hallgasson korábbi győztes szövegeket: egy itthon tizeniksz éve működő műfajba így érdemes megérkezni. Nem esik abba a csapdába az ember, hogy leír valamit, amit újítónak hisz, és csak a színpad után derül ki, hogy már vagy százan elmondták tök ugyanúgy tök ugyanazt.

És mit mondanál azoknak, akik nézőként még nem mentek ilyen eseményre, de kacérkodnak a gondolattal – miért éri meg? 

Bárki színpadra léphet, ami azt jelenti, hogy lesznek olyan estek, amik színvonalban egy tehetségkutató előválogató részéhez hasonlítanak majd, de olyanok is, amik elmennének döntőnek. A helyszínen derül ki, aznap melyik teljesül. Izgi.

2014-ben részt vettél a Slam Poetry Győr megalakításában, ami azóta is telt házas estekkel robog. Győriként úgy rémlik, hogy annak idején villámgyorsan népszerűvé vált a kezdeményezés. Hogyan vágtatok bele? Tartja magát a kemény mag, vagy már új generációk szelei fújnak?

Völcsey Kristóf gimis osztálytársammal friss óvári és budapesti élményeinken felbuzdulva mindenképp győri klubot akartunk alapítani. Akkor nagyon ment a terjeszkedés, sok városban kezdtek eseményeket szervezni. A budapesti barátaink összekötöttek minket Galló Bencével, aki, mint kiderült, szintén a győri vonalat tervezte beindítani. Több barátunk besegített még, de az első években mi hárman voltunk a szervezői kör. Nyolc éve megy a klub, de minden alkalommal van új néző, és még mindig nagyon gyakori az új versenyző. Gyakran megjelenő fellépőink is vannak, azt hiszem, ők a versenyzői kemény mag. 

Korábban utaltál rá, hogy ez a műfaj nálunk 2016–17 körül élte az aranykorát. Mi a helyzet most, a Covid után?  

Az augusztus 11–13-i szentgyörgyvári Slam Camp az első nagyobb esemény a Covid óta. Szervezési fronton már csak Győrben vagyok aktív, de ha jól tudom, a budapesti klub is beindul ősztől.

Korábbi szavaidból az érződött, hogy a versenyzést akár ki is hagynád a slammelésből. Miért érzed így? Nem hiányozna ez nagyon a műfajból? 

Ez inkább személyes dolog, nem általánosságban értem. Meguntam a három perc tizenöt másodperces időkorlátot, versenyeken évek óta nem is veszek részt. Egész estés előadásokat csinálunk, és bizonyos értelemben távolodóban vagyok a slam poetrytől. Valami más felé tartok, amit még nem tudom, hogyan hívnak. 

Ha már megújulás: a szintén díjnyertes slammer Mészáros Péterrel két közös előadást is készítettetek, Félkövérdőlt és Látta címmel. Honnan jött ez az együttműködés, és mire számíthat, aki ellátogat egy estetekre?

Igen, az előbbi válaszban a többes szám Peti. Neki is elege volt már a versenyekből: másra és többre vágytunk. A Félkövér a szövegeink egymás után ragasztgatása volt. Élveztük, hogy egyórás, szerkesztettebb estet hoztunk létre. De a valódi váltást a Látta hozta. Ekkor a szövegek jelentős részét már az előadáshoz írtuk ugyanebben az időkorlát nélküli felfogásban, arra apellálva, hogy az egészet ketten játsszuk. Ráadásul rendezővel dolgoztunk: Nagy Márk, a Radnóti Színház színésze hetekig gyilkolt minket. Ez egészen új munkamódszer volt számunkra, és teljesen mást hozott ki belőlünk, mint amikor magunk rakjuk össze a performanszot. Szerintem többet és jobbat. Rettenetesen élvezem játszani.

A slamkarrieredben mire vagy a legbüszkébb?

Arra, hogy tudok büszke lenni dolgaimra. Az nekem hosszú tanulási folyamat volt.

Grafikus is vagy. Ez a hivatás hogyan érkezett meg az életedbe? 

Lediplomáztam, de azonnal szakítottunk a gazdaságinformatikával. Nem volt toxikus kapcsolat, de sosem illettünk igazán össze. Egy barátom, aki akkor már tíz éve szabadúszó grafikusként dolgozott, épp padavant (tanítványt – a szerk.) keresett maga mellé, én meg korábban többször láttam már dolgozni, tetszett és érdekelt ez a munka.

A grafikussághoz erősen kapcsolódik egy másik nagy szerelemprojekted, a Vates, amelyet Csányi Péterrel alapítottatok, és nemrég felkerültetek vele a Forbes 30 sikeres magyar 30 alatt listájára. Hogyan indult ez a márka? 

Jó ideje a Vates „a” projektem, teljesen kitölti a napjaimat, és egyre inkább ebbe csatornázódik be minden egyéb, már taglalt tevékenységem is. Az indulás rövidített verziója: a friss diplomás, Londonban élő, multis munkáját nem éppen kedvelő srác (Csányi Peti) irodalom által inspirált pólókat szeretne csinálni. Megkérdezi egy költészetben erősen érintett volt gimis társát (Kemény Zsófi), van-e olyan ismerőse, aki szegről-végről az irodalomhoz is köthető és grafikus. A volt gimis társ mondja, hogy van. A szabadúszógrafikus-létet épp nagyon unó, Budapesten élő srác (én) minimálmintás pólókat szeretne készíteni filmek szövegei és szereplői alapján, és egyszer csak hívást kap Londonból.

Hogy néz ki nálatok a munkamegosztás? Te grafikusként is jelen vagy?

Bocs, ez teljesen önző lesz: grafikust keres a Vates! Jelentkezz!

Hamarosan a videós és egyéb kreatív tartalmak gyártásáért, valamint a kollekciók összeállításáért fogok felelni, a grafika ügyében csak olyan szerepem lesz, amit más art directori munkának hív, de én ezt mindig túlzásnak érzem.

Eszerint lesznek még videós tartalmak? 

Hajjaj! Dolgozunk az első YouTube-évadunkon. Korábban terveztük elindítani, de kicsit újragondoltuk a formátumot és az évad(ok) felépítését.

2019 májusában indultatok, és csupán három év után a bevételetek és a követőitek nagy száma is azt igazolja, hogy nagyon jó úton haladtok. Te miben látod a Vates sikerességének titkát?

Nagyon jó döntés volt az első néhány kollekció után kiszélesíteni az értelmezési tartományunkat. Mára művészet által inspirált márka vagyunk, ami már messze nem csak irodalmi pólós éra. A kollaborációink szerintem kifejezetten izgalmasra sikerültek. A MeseKollekció sok ember szívét megdobogtatja, és nagyon örülök, hogy színvonalas zenét készítő zenekarokkal, zenészekkel tudunk együtt dolgozni. Most éppen azon, hogy még szélesebb réteg számára gyárthassunk izgalmas és minőségi termékeket. De nem szpojlerezek.

Zárójelben: nem gondoltál még arra, hogy irodalomtanár legyél? Az előadói véna a szövegek, az irodalom szeretetével és az az iránti vággyal kombinálva, hogy az utóbbit minél többen megismerjék, egészen afelé mutatna. 

Nem, de az, hogy az irodalmi ismereteimet felturbózzam, folyamatos küldetésem.

Milyen terveitek vannak a Vates közeli és távolabbi jövőjére nézve? 

A nyár most a megújulás előkészítése, az elvek tisztázása, izgalmas folyamat. Ősztől, ha minden jól megy, minden fronton frissülünk egy kicsit. Terv továbbá nem orra esni ebben a remek gazdasági helyzetben.

Te milyen egyéb terveket szövögetsz?

Mészáros Petivel több kilométernyi jegyzetünk van a következő előadáshoz, a YouTube-évad elkészülte után arra fogunk rákanyarodni.

Van még olyan meghatározó hobbid, tevékenységed, ami nem került szóba?

Ha nem is mindig példás szorgalommal és rendszerességgel, de egy ideje futok. És élvezem. Ez kb. 27 éven át számomra elképzelhetetlen párosításnak tűnt.

#pénteki kultúrrandi

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu